Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd - Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)
Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Szentgotthárd, középkori ciszterci monostor (Valter Ilona, Lővei Pál, Faragó János)
G OMvHF 84816-84818. poz. H Simon Z., 1990, OMvHT 73411. I A magtártemplomból kialakított színházépület déli, üvegfalú lépcsőháza alatt. 79.160.(134) (737. kép) A Boltozati zárókő töredéke címerpajzs hegyben végződő talpával, külső felületén fehér festéssel; kopott, sérült. B 14-15. sz. C Bazalttufa. D 21x20x24. E A magtártemplom színházzá történő átépítése során találták, másodlagos befalazásban. F 1986, Valter Ilona. G OMvHF 176147. neg. H Simon Z., 1989, OMvHT 73486. I A magtártemplomból kialakított színházépület déli, üvegfalú lépcsőháza alatt. 79.161/a, b, c, d.(86) (738. kép) A Nádasdi Lőrinc fia János (f 1380) sírlapja, két nagyobb és két kisebb darabra törve, a törésvonalak mentén habarccsal durván kiegészítve. Mezejében domborművű Nádasdi-címer: háromszögpajzsban két stilizált nádszál között vadkacsa, fölötte csöbörsisak hátul sisaktakaróval, a sisakdíszben a címerábra ismétlődik. Vésett betűs, minuszkulás körirat: . anno domini . m . / ccc octuagesimo . mundo . obiit . iohannes filius . / laurenty . de . / nadasd . in die . sancti . iacobi . apostoli orate . pro eo B 1380, vagy röviddel utána. C Durva mészkő. D 221x90. E A középkori apátságból származhat. F A középkori apátság maradványainak részleges átépítése során, 1735-1738 között kerülhetett elő. G MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, Fotótár; OMvHF 84819. poz. I A 18. századi, szentgotthárdi r. k. plébániatemplom (volt ciszterci kolostortemplom) déli sekrestyefolyosójának falában. K Zlinszkyné 1966. 261-262.; 4. kép; Zlinszkyné 1981. 370.; 3. kép; Lővei-Varga 1987. 461.; 620. kép; LAHU 1. 1988. 391. (343. tétel); Várady 1999. 8, 61.; Várady 2000. 87, 94. 79.162/a, b, c, d.(87) (739, 741. kép) A Szécsi Miklós tárnokmester (+1428) sírlapjának négy - részben összeillő - töredéke: a lap felső harmada, a mező egy kisebb részlete, valamint az egyik hosszoldal nagyobb szakasza a belső mező egyik alsó sarkával. Kereteit mezejében domborművű ábrázolás a Balog nembeli Szécsiek címerével: töredékes címerpajzsban széttárt szárnyú, két fején koronát viselő sas, fölötte az egykori sisaknak csak töredékes takarófoszlányai és a sisakkorona liliomai maradtak meg, a sisakdíszben a címerábra ismétlődik. A kereten domborművű minuszkulákból álló körirat: Hic . iacet . magnificvs . vir / dominvs nicolavs [de Zeech magister thavarnicorum regalium ... qui obiit ... fest]o . beaté ... [anno domini mccc]c : xxviii Párdarabja feleségének, Garai Ilonának 79.163. kat. sz. sírköve. B 1441 vagy röviddel utána (méretei és stílusa olymértékben egyezik a 79.163. kat. sz. sírkőével, hogy csak azzal egyszerre készülhetett). C Vörös tömött mészkő. D Rekonstruált méret: 217x106x22. A darabok egyenként: 93x106, 68,5x59 (két öszszeillő darab együtt), 37x28. E Eredetileg a középkori apátsági templom főoltára előtti kettős sír egyik fedlapja lehetett. A középkori monostor maradványainak részleges átépítése során, 1735-1738 között került elő felső, legnagyobb darabja. 1972-ben a templom szentélynégyzetének területén két további darabját tárta fel Valter Ilona. Az épület helyreállítása során, 1987-ben falazókőként befalazva még egy darabjára akadtak. F 1735-1738; 1972, 1987, Valter Ilona. G MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, Fotótár; OMvHF 134991. neg.; 84820. poz. H Szekér Gy., 1988, OMvHT 73603. I A 18. századi, szentgotthárdi r. k. plébániatemplom (volt ciszterci kolostortemplom) déli sekrestyefolyosójának falán, rekonstruktív összeállításban. K Heimb 1764. 40.; Zlinszkyné 1966. 259-260.; 2. kép; Valter 1981. 68.; Zlinszkyné 1981. 370-372, 373, 376.; 4. kép; Engel-Lővei-Varga 1983. 43-44.; 18. kép; Engel-Lővei-Varga 1984. 58.; 23.
