Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd - Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Szentgotthárd, középkori ciszterci monostor (Valter Ilona, Lővei Pál, Faragó János)

inek alaprajzában teljesen megegyezik az analógiaként említett provence-i templomokkal, a felépítmény egészen más. Nincs nyomunk arra, hogy a templom fő- és mellékhajóit a Provence-ban gyakori hatalmas dongaboltozat fedte volna. Az előkerült bordaés hevedertöredékek bordás boltozatra utalnak. A hevederek analógiáit megtaláljuk Provence más, még nem említett ciszterci monostoraiban: keskeny, tompa orrtagos, két hengertagos heveder erősíti Fontfroide-ban a kerengő káptalanterem előtti, 12. század végi boltozatát, széles orrtagos, két hengertagos hevedert látunk a silvacane-i szerzetesi munkaterem 1210-1230 között készült boltozatán.

48 A szentgotthárdi bordák 13. század elejiek, analógiájukat, mint láttuk, megtaláljuk a magyarországi ciszterci építészetben (Pilis, Pásztó, Kerc). Ugyancsak Kercre, illetve az ott dolgozó királyi műhelyre utal a déli kapu oszlopfője (79.55. kat. sz.; 696. kép). A hasonló kerci oszlopfőket Entz Géza a Párizs környéki, 13. század eleji, gótikus ciszterci építészetre vezeti viszsza, a magyarországi 13. század eleji királyi művészeti központokon át.

49 A szentgotthárdi boltozat elemeit Szekér György kapcsolatba hozza a pannonhalmi altemplom (24. kép) boltozatával, amely Uros apát idején, a 13. század elején épült. Levárdy Ferenc és Entz Géza szerint a pannonhalmi altemplom boltozati rendszere és bimbós gyámjai Kerccel állíthatók jól párhuzamba.

50 Akár úgy volt, hogy esetleg a szentgotthárdi műhely dolgozott a pannonhalmi altemplomon, akár úgy, hogy a Kercet is építő királyi műhely, az biztosra vehető, hogy a szentgotthárdi monostor 1183-ban elkezdett építkezését 1230 körül fejezték be, és a boltozati rendszer, amit itt építettek, minden szálával kötődik a 13. század eleji, francia eredetű, ciszterci elemekkel átszőtt királyi építőműhelyhez és korának ciszterci építkezéseihez. Ez a kőanyag feldolgozásából eredő, teljesen új eredmény a szentgotthárdi építéstörténetben. JEGYZETEK 1. Kalász 1932. 10-12. 2. Heimb 1764. 34-35. 3. Kalász 1932. 14-1 4. ÁÚO 6. 193.: OL Dl. 104875. 5. Heimb 1764. 43. 6. Schwartz Elemér: A patrocinium a helynévfejtés szolgálatában. Századok LXVII (1933) 185-191.; Schwartz Elemér: A nyugat-magyarországi német helységnevek. Bp. 1933. 146-148. 7. Heimb 1764. 41-43. 8. Kalász 1932. 34.: az oklevél teljes szövegét közli. Ezen kívül: OL Dl. 99834. 9. 1326: OL Dl. 99997.; 1340: OL Dl. 99985. 10. Valter \981. 66-68. 11. Kalász. 1932. 157.; OL Dl. 104191. 12. Kalász 1932. 159-160.; Engel 1996. II. 222, 223. 13. Kalász 1932. 162.: az oklevél teljes szövegét közli. 14. OL Dl. 45262. 15. Piszter Imre: Szent Gotthard püspök és a szentgotthárdi ciszterci apátság rövid története. Szombathely 1938. 12. 16. OL Dl. 254225., Dl. 36483. 17. Kalász 1932. 170-173. 18. Heimb 1764. 85.