Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd - Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Szentgotthárd, középkori ciszterci monostor (Valter Ilona, Lővei Pál, Faragó János)

675-676. kép), a talán a középkori diadalív részét képező, körtetagos töredéket (79.103. kat. sz.; 720. kép), egy elkörtetagos bordát (79.135. kat. sz.), egyszerű pálcataggal kísért elkörtetagos bordákat (79.137-138. kat. sz.), és hevedertöredékeket (79.109., 79.121. kat. sz.) helyeztek el az előcsarnokban. Tizenegy élszedéses bordatöredéket felfüggesztettek a boltozat bemutatására az armarium és a déli kapu közötti sarokban, ahol az armarium fölötti falív lenyomatából ki lehetett szerkeszteni a kerengő egy boltszakaszát (79.139-149. kat. sz.; 730. kép). Az egyik gótikus, címerpajzsos zárókövet három bordatöredékkel a színház déli, üvegfalú lépcsőházának emeleti szintjén felfüggesztve helyeztük el (79.156-158. kat. sz.; 732. kép). A Szentgotthárdi Helytörténeti Múzeum kiállításán található egy keskeny orrtagos hevederelem (79.115. kat. sz.) és két darab, kis szimataggal kísért elkörtetagos borda (79.132-133. kat. sz.). A sírköveket (79.161-165. kat. sz.; 738-746. kép) és az 1677-es kapu címerkövét (79.166. kat. sz.; 747. kép) a barokk plébániatemplomhoz, tartozó déli folyosón őrzik, részben befalazva, részben a falhoz erősítve. A többi faragott követ, összesen 74 tételt, a színházépülethez délen csatlakozó lépcsőház alatt helyeztük el. Ez tető alatti, az időjárástól védett hely, ahová - mivel alacsony tér - nehezen lehet bejutni. A tégla-, illetve a kavics burkolatra helyezett töredékek a lépcsőház üvegfalán át jól láthatók. Bár a faragványok jogilag a Vas Megyei Múzeumi Igazgatósághoz tartoznak, gyakorlatilag a Szentgotthárdi Művelődési Központhoz tartozó színház gondnoka a kövek felügyelője, kezelője - mind az épület belsejében, mint a lépcsőház alatt elhelyezett darabok esetében. A sírkövek gondozója a helyi plébánia. Megállapíthatjuk, hogy a Szentgotthárdon feltárt kövek biztos helyen vannak, elhelyezésük megnyugtató. A TÖREDÉKEK KORONKÉNT ÉS ÉPÍTÉSZETI FUNKCIÓK SZERINTI MEGOSZLÁSA Az ásatás megkezdése előtt csak a sírkövek voltak ismertek Szentgotthárdról. Ezek művészettörténeti elemzésével Zlinszkyné Sternegg Mária foglalkozott először, 1966ban írt tanulmányában, majd ezt kiegészítette az újabb adatok feldolgozásával 1981ben.

32 Garai Ilona 1972-ben előkerült sírkövét az ásató ismertette először az ásatásról 1975-ben megjelent előzetes beszámolójában.

33 A faragott kövek egy részét is ő ismertette az 1981-ben megjelent szentgotthárdi helytörténeti kötetben.

34 A töredékek legnagyobb része az ásatáson 1984-ben, majd az építkezés közben került elő, így tudományos feldolgozásuk most történik meg. Az előkerült faragványok legnagyobb része az épület korai gótikus periódusához tartozik. A 12. század végi-13. század eleji építkezéshez leginkább az öt pillérlábazat (79.1-5. kat. sz.; 674-679. kép), egy kapu béllettöredékei (79.56-65. kat. sz.; 697-703. kép), bélletes kapuhoz vagy a kerengőhöz tartozó oszloptörzsek, falpillérekhez tartozó háromnegyedoszlop-dobok (79.6-33. kat. sz.; 680-683. kép) és pillérek kőrétegei (79.36-41. kat. sz.; 687-689. kép), valamint keretdarabok (79.66-72., 79.74., 79.78-79., 79.84-88. kat. sz.; 704-709, 711-712, 717. kép) sorolhatók. E töredékek egy részének felhasználásával szerkesztette ki Szakái Ernő az armarium mellett, a déli falban in situ megmaradt alapokra a kerengőből a templomhajóba vezető bélletes kaput, és készítette el a restaurálási tervet Faragó János. A kivitelezést