Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd - Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Sárvár, vár (Koppány Tibor, Ivicsics Péter, Lővei Pál)

együtt már az akkor meghonosodó barokk művészet korai emlékei voltak. A legtöbbjük későbbi átépítések következtében elpusztult.

31 Az 1644-től királyi tanácsos, 1646-tól főlovászmester és 1664-től országbíró Nádasdy Ferenc által átépíttetett sárvári várról két ábrázolás maradt a 17. század végéről. Mathias Greischernek ezek a nem teljesen valósághű metszetei északkelet és nyugat felől ábrázolják a várat, körülötte a tószerűen kiszélesedő vizesárokkal, bástyákkal és lőréses falakkal, azok mögött pedig a már mai kiterjedésű épülettel, déli végén a gazdasági melléképületekkel.

32 A Wesselényi-összeesküvésben résztvevő Nádasdyt, aki országbíróként királyi helytartó volt, 1670-ben Bécsben lefejezték. Birtokait elkobozták, és a kincstár kezelésére bízták. Nádasdy Ferenc gazdag műgyűjteményét a vár berendezésével együtt ekkor hordták szét. A sárvári várat még abban az évben összeírták. Eszerint az ötszögű épület a keleti és déli oldalán befejezetlen, s ott részben még kétemeletes volt. Befejezetlenül maradt benne a kápolna is.

33 A kincstár kezelésébe került várról annak kamarai prefektusa, Kövér Gábor 1671 és 1675 között kelt jelentései nyújtanak további felvilágosítást. Eszerint a bástyák építése még ekkor is folyt, általában sok volt az épületen az állandó javítani való. Korábbi munkái fejében ugyanakkor nem kis összegeket követelt Pietro Orsolini és Joannes Welner kőművesmester, mindketten néhai Nádasdy Ferenccel kötött szerződéseik alapján, miután évekig dolgoztak a váron.

34 A vár és uradalma 1677-ig maradt a kincstár kezelésében. Akkor Nádasdy Ferenc veje, Draskovich Miklós váltotta magához. A következő század közepén az ő unokájától, Draskovich Lipóttól vásárolta meg Szluha György tábornok. Az együttes 1758-ban rendkívül elhanyagolt és majdnem romos állapotban volt. Szluhától Inkey Boldizsár, majd 1768-ban nagyszigeti Szily Ádám birtokába került. Az előző században még a Nádasdy-szervitorok közé tartozó Szily család 1751-ben kapott címeres levelet, és emelkedett ki a középbirtokos rétegből. Ádám 1765-ben kapott Somogy megyében nagyobb birtokot. Genovai bankoktól felvett négyszázezer forintos kölcsönnel a kezében, jellegzetesen újgazdag módon állíttatta helyre Sárvár várát. 1769-ben Dorffmaister Istvánnal festette ki az emeleti nagyterem oldalfalait és az ahhoz kapcsolódó északi szárny helyiségeit. Nagyvonalú mecénási tevékenysége és amellett ügyetlen gazdálkodása csakhamar csődbe vitte. Sárvár a genovai bankok jóvoltából előbb a Pallavicini, később a Brentano grófok kezére került. Végül 1803-ban Szily Józseftől, Ádám fiától vette meg Habsburg-Estei Ferdinánd modenai herceg, kifizetve apja adósságát. A hercegi család utolsó tagjának, Mária Dorottya hercegnőnek a kezével 1875-ben lett Lajos bajor királyi herceg birtoka, személyén keresztül pedig a bajor királyi családé, amely 1945-ig birtokolta. A vár főépületének mai külső és nagyrészt belső megjelenése az általuk 1880 körül végeztetett átépítés nyomait viseli. Berendezését 1944 nyarán ők szállíttatták nyugatra. A II. világháborút követően 1948-ig szovjet csapatok állomásoztak benne. Ezután 1958-ig iskola, terményraktár és több más, oda nem illő felhasználása volt. 1970-ben került Sárvár város tulajdonába, amely fokozatosan múzeumot, könyvtárat, művelődési központot alakított ki benne. Műemléki helyreállítása már ezt megelőzően, 1960-ban megindult az emeleti falképek restaurálásával. 1963-1966-ban történt meg az akkori műemléki hatóság közreműködésével és a VÁTI tervei alapján szerkezeti megerősítése, a körülötte elterülő park rendbetétele és végül 1971 és 1980 között teljes helyreállítása.

35