Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd - Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Sárvár, vár (Koppány Tibor, Ivicsics Péter, Lővei Pál)

dákból ácsolt, ugyancsak bástyás külső' fal előzte meg. Az utóbbi valószínűleg súlyos kárt szenvedett a Sárvárt 1587-ben és 1588-ban ért török támadások alkalmával. Sennyey Ferenc 1587 március végén számolt be a város elpusztulásáról, a következő évi török támadásról pedig egy 1589-ben kelt levél tudósít.

27 Az ötbástyás várfal 1588 májusában megindított építésén vehetett részt az a Donath nevű olasz kőműves, akit a róla szóló első közlés alapján az 1561 és 1585 között Pozsonyban, Győrött és Tatán, az ottani várak építésén alkalmazott Donato Graziolival tévesztett össze a szakirodalom.

28 Az 1588-ban megkezdett várfal- és bástyaépítés részletei ismeretlenek. A jelenleg is álló, téglából épített, bástyás külső falöv belső falsíkján, az északnyugati és a délnyugati várfalszakaszon olyan másodlagosan beépített, gótikus kőfaragványok láthatók (77.24-25. kat. sz.; 653-654. kép), amelyekből arra lehet következtetni, hogy a vár középkori részei közül az 1588 és 1625 közötti építkezés során bontották le a legtovább álló részt. Nádasdy Ferenc 1604-ben meghalt, az építést Pál fia folytatta. 1613-ban országgyűlési törvény intézkedett többek között Sárvár megerősítéséről. 1614. január 1-ről maradt meg Nagy Jakabnak, a váron dolgozó külső munkások pallérsága gondnokának szerződése. Az adat alapján egyrészt arra lehet következtetni, hogy Nagy Jakab már korábban is ebben a beosztásban tevékenykedhetett, másrészt hogy a külső - vagyis a nem az uradalmi jobbágyságból kikerülő - munkások szervezésére és irányítására önálló pallérság működött Sárváron. A bástyás várfalak sok évig tartó, nem kis anyagi áldozattal járó építését eszerint külön szervezet végezte. Maguk a falakon belüli lakőszárnyak Nádasdy Ferenc halála után nagyrészt lakatlanok voltak, özvegye nem itt élt. Helyreállításukra az 1610-es évek végén került sor, 1620 körüli az a szerződés, amelyben Kristóf, Jakab és Miklós kőművesek régi kőfalak bontására és új épületek rakására vállalkoztak. Az 1966. évi falkutatás ezeket a délkeleti szárnyra vonatkoztatja.

29 1633-ban Nádasdy Pál is távozott az élők sorából. Örököse, a kiskorú ifjabb Ferenc helyett özvegye, Révay Judit intézte a birtokok vezetését, 1638-tól Forgách Ádám feleségeként azonban egyre kevesebbet időzött a Nádasdy birtokokon, amelyek közül Sárvár 1630 körül többnyire lakatlan volt.

30 Az elhanyagolt vár ismételt rendbetételére akkor került sor, amikor az ifjabb Nádasdy Ferenc, nagykorúságát elérve, átvette birtokait, s 1643-ban házasságot kötött Esterházy Miklós nádor Julianna nevű leányával. Először a keresztúri kastélyt hozatta rendbe, ezt követte 1644-től Sárvár, amelynek 1646-ban felvett leltára már új helyiségeket említ. Nagyszabású építés azonban csak ezt követően indult. A középkortól kezdve mind ez ideig kétemeletes, korábbi szárnyakat további új szárnyak létesítésével egyidejűleg egységesen egyemeletessé alakították át, és valamennyi udvari homlokzat azonos homlokzatképzést kapott. Ekkor jelentek meg a zárt ötszöget alkotó épület külső oldalán is ablakok. A nagy építkezés évtizedeken át tartott. Legjelentősebb emléke a kaputorony mögötti szakasz beépítése, földszintjén a meghosszabbított kapualjjal, emeletén pedig a stukkókkal díszített és festett mennyezetű díszteremmel. Több termet és szobát díszítettek az 1650-es években hasonló módon. Stukkóik készítője a több Nádasdy építkezésen is dolgozó Andrea Bertinalli és műhelye volt. A nagyterem mennyezeti képeit, rajtuk a törökverő nagyapa, Nádasdy Ferenc csatáival, a bécsi Hans Rudolf Miller festette. A kapualj feletti teremtől az északi és a keleti oldalon, kis részben a nyugati szárnyban elhelyezkedő helyiségek a délkeleti szárnyba átnyúló kápolnával