Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd - Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Pornóapáti, egykori pornói ciszterci apátság (Zsámbéky Monika, P. Hajmási Erika, Lővei Pál, Ivicsics Péter)

A helyszínen 1973 óta többször végeztem terepbejárást Medgyes Magdolna társaságában. Sok Árpád-kori cserép került elő, de épületre utaló nyom nem. A területen végzett bármiféle földmunka a kiszedett, „negatív" falak nyomait is megsemmisíti. Az Ómajorban az első régészeti kutatás 2001. szeptember 3. és október 31. között zajlott a vezetésemmel, Valter Ilona konzulensi közreműködésével. A 3,5 hektárnyi területen 5x5 méteres szelvényrendszert tűztünk ki. A majorsági épületeket veszélyes állapotuk miatt most nem közelíthettük meg a kutatóárkokkal, de ezt a szelvényrendszerre támaszkodva később meg kell tenni. Az épületek szükséges megerősítését követően a régészeti feltárásuk, falkutatással egybekötve elvégezhető lesz. Az első kutatóárkokat a terület legmagasabb pontján, a magtár mellett jelöltük ki. Visszaforgatott, felbolygatott rétegeket találtunk, valamint egyetlen töredékes kőfal szakaszt. Az ásatás során talált leletek alapján a területen az emberi megtelepedés az őskortól folyamatos volt: őskori, római, népvándorlás kori, az Árpád-kortól napjainkig keltezhető kerámiatöredékek igazolják ezt. Szelvényeinkben előkerült egy agyagba döngölt, középkori falalapozás a ráfalazott pillér aljával. A major középső kútjánál a humuszos feltöltésben kiszedett falak nyomait sikerült megfigyelni. A középkori temető kicsiny, csupán 2x5 méternyi felületét megnyitva 26 csontvázra bukkantunk, ezek a mai felszín alatt már 15 cm mélységben mutatkoztak. A 19. századi épületekhez tartozó járószintek a maiakkal lehettek azonosak, így a temető szintviszonyaiból kikövetkeztethető szintsüllyesztést a várrá történő átépítési és erődítési korszakokhoz kell kapcsolnunk, azaz az 1532 és a 17. század vége közötti időszakhoz. Az erődítményként való használat nyomaiként előkerült a vizesárok - feltöltésére a Pinka patak vizét használták -, a farkasverem maradványa, a várudvar köves járószintje, a várfal alapja. Magukat a falakat az alapozásig kiszedték. A 60 cm mélységben megismétlődő humuszrétegek mutatták, hogy az utóbbi évtizedekben a terület nagy részén markolóval forgatták meg a talajt, részben a falak anyagának kinyerése érdekében, részben pedig mezőgazdasági termelés (pl. szőlővenyige gyökereztetése) miatt, így a régészeti feltárás csak rendkívül alapos odafigyeléssel, kampánymódszerek teljes mellőzésével valósítható meg. Az általunk megtalált kemence és a várfal feltárása is csak az állagvédelem előzetes átgondolásával lehetne megvalósítható. Az ásatás során egyetlen kőfaragványt találtunk, egy bimbós oszlopfő töredékét (74.11. kat. sz.; 619-621. kép). A kolostor román kori kövei előkerülhetnek még a község 18. század végén emelt, jelenlegi plébániatemplomának falazatából, ahogy régebbi lakóépületek falaiban is felhasználhatták azokat építőanyagként. P. Hajmási Erika JEGYZETEK 1. Karácsonyi 1900-1901. II. 252-253.; HO VI. 12-14., idézi: Horváth 1930. 12. 2. Horváth 1930. 12. 3. Hervay 1984. 154.; Valter 1981. 62. 4. HO VI. 12-15.; Horváth 1930. 13.; Hervay 1984. 154.; A korai időszakra vonatkozóan nem említik a források a kolostor rendi hovatartozását, a legrégebbi ciszterci apátságkatalógusok 1234-re teszik Pornó ciszterci kezdetét, de apátját 1223-ban és 1230-ban is