Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd - Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Pornóapáti, egykori pornói ciszterci apátság (Zsámbéky Monika, P. Hajmási Erika, Lővei Pál, Ivicsics Péter)

A Batthyány-féle vizitáció 1757-ben részletesen leírta a templom akkori állapotát. Eszerint a Szent Margit tiszteletére épült egyház kőépület, sekrestyével az északi oldalán, boltozatos keleti szentéllyel. Falazott kő kórusa volt, amely felett torony emelkedett cseréptetővel. A leírás szól a három oltárról, amely közül a legnagyobb Szent Margit tiszteletére emeltetett, a templom felszereléséről, képeiről, szobrairól, fapadjairól. A felszerelés az apátság tulajdona volt. A templom mellett iskola működött, melynek tanítóját a vizitáció bemutatta, jövedelmét is felsorolva. A tanító háza romos volt. Az összeírás szót ejt még a Kálvária-hegyen álló kápolnáról és belső berendezéséről.

17 A Szily János-féle látogatás idején is feljegyezték a templom siralmas állapotát, az épület becslésük szerint 300 fő befogadására volt alkalmas. A toronyban két harang volt található, az egyik 700, a másik 300 font súlyú. A templom körül temető terült el. (A falubeliek elmesélték, hogy a 20. század elején ezen a területen útépítéskor sok csontváz került elő.) A leírás részletezi az egyház felszerelését, kegytárgyait, miseruháit, könyveit, továbbá megemlíti az itt őrzött Szent Donatus- és Szent Margit-ereklyéket.

18 1799-ben a templomot teljesen lebontották, köveiből házakat építettek. 1870-ben Rómer Flóris járt a pornói monostor területén, a templom alapfalait még látta, az épületet háromhajósnak vélte. A monostor körüli északi sáncok még jól kivehetők voltak, körülötte halastavak terültek el. A mai plébániatemplom oszlopfőből átfaragott szenteltvíztartóján (74.4. kat. sz.; 607-610. kép) kívül egy azóta elveszett, mészkőből faragott, kis kereszttel díszített sírkőlapról tett említést (74.10. kat. sz.).

19 A templom Szent Margit patrocíniuma ritkaságával tűnik ki a többi magyarországi ciszterci egyház közül. A 4. század elején meghalt vértanú szűz igen nagy közkedveltségnek örvendett az egész középkorban, a ciszterci egyházak ellenben általában Szűz Mária titulust viseltek. A késő középkorban és az újkorban a pornói templomot néha Szent Margit és Szűz Mária egyházaként említik, ami utalhat arra, hogy az eredetileg bencés alapítású Szent Margit egyházban a ciszterciek megjelenése után a vértanú mellé Szűz Máriát is felvették patrónának. 1977-ben szerencsés véletlen folytán nyolc jó állapotban levő faragott kőtöredék került elő a faluban, id. Hábetler Márton Fő u. 68. számú házának bontásakor, másodlagos felhasználásból (74.5-8. kat. sz.; 611-617. kép). R Hajmási Erika és Medgyes Magdolna leletmentésének eredményeként a töredékek a szombathelyi Savaria Múzeumba kerültek. A faragványok közül hét lábazat része volt, közülük három-három darab illeszkedését Ivicsics Péter ismerte fel, a nyolcadik darab nyíláskeret töredéke. A lábazatok díszítését a hengeres tagozaton körbefutó, váltakozó vörös-sárga színű fonatos minta adja, ami néhányon keresztirányú fonattal rácsmintává bővül. A sárga-vörös földfesték alkalmazása kőfaragás díszítésére nem egyedüli a környéken. A jáki apátsági templom északi pillérkötegein, a dozmati plébániatemplom nyugati homlokzati fülkéjében álló angyal alakján

20 (206. kép) szintén találkozunk ilyen festéknyomokkal. A pillérlábazatok díszítésmódja elég egyedülálló a magyarországi késő román kori emlékanyagban. Olyan archaizáló törekvéssel állunk szemben, amely szívesen alkalmaz jóval korábbi motívumokat. Ali. század második felétől a 12. századig gyakori díszítőelem a szalagfonatból kialakított csavart keretdísz, frízornamentika, lábazati díszítés (aracsi kő, székesfehérvári állatalakos dombormű keretelése, Tarnaszentmárián a déli templomfal falpillér lábazatain, kockafejezet csavart kötéldíszes nyaktaggal az