Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd - Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Magyarszecsőd, római katolikus templom (C. Harrach Erzsébet, Ivicsics Péter, Lővei Pál, Horler Miklós)

C. Harrach Erzsébet MAGYARSZECSOD, RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM Azonossági szám: 70. Az egykori oklevelek tanúsága szerint II. András 1205-ben, uralkodása első évében adományozta a Rába folyó melletti Lápsa birtokot - a mai Magyarszecsődöt és környékét - Csernök fia Istvánnak, minden hasznával, tartozékával.

1 Az adományozást követő nagyon rövid időn belül a 13. század első felében épült fel a község „Mindenszentek" tiszteletére szentelt egyháza (498-499. kép), ezt az előkerült építészeti részletek is megerősítették. A vizitációk, a szájhagyomány alapján az 1234-es évet jelölik befejezési évként. Egy 1356-os oklevél szerint 1283-ban végzett birtokelosztásnál a templom kegyurasága közös maradt,

2 az épület tehát már állott. A 17. században a templom a hitújítók kezén volt.

3 Ettől kezdve rendszeres feljegyzések alapján ismerjük fejlődését. Az 1698-as forrás

4 részletes leírást ad róla, szinte elénk varázsolja állapotát: „A templom a község közepén, nyílt és tágas helyen van, reges régen Isten dicsőségére és Mindenszentek tiszteletére a katolikusok építették, keletelve van, tágas temető veszi körül a templomot. A temetőt részben árokkal, részben cövekéit, hasított deszkával kerítették, amely helyenként töredezett és nyitott, ezért ki és be átjárható. Maga a templom zsindellyel fedett, de a szentély fölött rongált, tornya nincs. Harangja van a templom melletti fából készült haranglábon, amelyet zsindely fed és itt szoktak harangozni. A templomnak deszkából készült és avult mennyezete van. Rácsosán elválasztott és kétrészes fa kórusa, kő szószéke, elég sok, de rendezetlen ülőpadja van. Padozata szinte semmi nincs, csupán a külső szint található meg egyenlőtlenül, mert az oda való temetkezés miatt nyitottá vált és elformátlanodott." A következő látogatási feljegyzés szinte szó szerint idézi a korábbit.

5 1720-ban a templom ismét a katolikus szertartások színhelye lett,

6 változott azonban a védőszent, ettől az időtől ugyanis Kisboldogasszony a templom titulusa. Az 1756-os évben a vizitációs jegyzőkönyv megemlíti, hogy a szentély boltozott, a többi rész táblamennyezetes, fából készült a torony, a szószék és a kórus.

7 Az egyetlen kapu nyugatról nyílott. Ebben az időben tehát a déli bejárat már be volt falazva. Említés történik a kriptáról, amely a szentély alatt helyezkedett el. A külső leírása érdekes megjegyzésként rögzíti, hogy „a szentély falán három kereszt tűnik elő" a keleti homlokzaton. 1780-ban jó állapotban állt a templom.

8 „E templomnak nincs sekrestyéje, de a főoltár mögött van egy eléggé szűk hely, amely sekrestyéül szolgál." Az ekkor kifogástalan templom 35 évvel később „olyan elhanyagolt állapotban van, hogy romossága fenyegető", és ezért a püspök a „Vallás Alapból" kíván a Szecsődi család részére segélykiutalást szerezni, hogy „mielőbbi renoválásáról gondoskodjanak".

9