Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd - Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Nagyrákos, római katolikus templom (B. Benkhardt Lilla Ivicsics Péter)

tet összefogó - publikációkban találjuk meg.

26 A szerződ a Schematizmus adataira

27 támaszkodva elfogadták a fent említett periodizációt, amit a templom formái és az 1975-1976-ban megfigyelt, középkori párkány is bizonyítani látszott. 1988-ban a templomban tatarozási munkák kezdődtek. A vizesedés miatt az oldalfalakról és a diadalívről az ablakok magasságáig leverték a vakolatot, ugyanakkor sor került a hajó burkolatának és deszkamennyezetének cseréjére is. Ennek során festett falrészletek bukkantak elő. Mindezek együtt tették lehetővé, illetve indították el a kutatást. Teljes feltárásra sajnos nem volt módunk, csupán a kivitelezéshez kapcsolódva, azt megelőzve tudtunk néhány napon keresztül ásatást végezni és megfigyeléseket tenni. A falkutatásnál csak az előkerült és feltárt 17. századi vakolt, meszelt részeket figyelhettük meg. Az 1975-1976-ban tatarozott külső homlokzatokhoz egyáltalán nem nyúlhattunk. Ilyen körülmények között a régészeti feltárás célja annyi lehetett, hogy tisztázzuk az épület középkori eredetét, periódusait, járószintjeit, a belsőben az oltár, a szószék és a karzat helyét, kint pedig a sekrestye meglétét. A falkutatás elsősorban a restauráláshoz kapcsolódott.

28 Célja a festett felületek teljes feltárása, s a korábbi nyílászárók azonosítása volt. A ma álló templom - bár valószínűtlennek tűnhet - szinte teljes egészében, alaprajzi és magassági méreteit tekintve is, egy periódusban épült. Sekrestye nem tartozott hozzá. A szentély és a hajó a mai párkánymagasságig egykorú. A padlástérben megfigyelhető az egykori, meredekebb szentély tető lenyomata. A torony szintén szervesen kapcsolódik a hajó nyugati falához. A falak anyaga egységes, erősen homokos habarcsba rakott, nagyméretű (29x14x6,5 cm, 30x13x6 cm, 29x13x7 cm), vöröses, nem túl keményre égetett tégla. A korabeli térlefedések minden valószínűség szerint megegyeztek a maiakkal - a szentélyben félkupola, a hajóban deszkamennyezet -, azzal a különbséggel, hogy a torony első szintje is boltozott volt - dongával. Bejárat, bár a maitól keskenyebb méretben, de eredetileg is csak a nyugati oldalon, a toronyaljon keresztül nyílt. A déli oldal mai ablakaival három, a falazatban eredetileg kialakított, gótikus, rézsűs ablakot vágtak át, illetve falaztak be. A 17. századra keltezhető protestáns festés még ezeket a középkori nyílásokat keretezi. A torony első és második szintjének ablakai eredetiek, az első szinten felső szemöldökrészén sima élszedésű, terrakotta-elemmel lezárt résablak, a második szinten téglával falazott, belül csúcsíves, kívül egyenes záródású résablak. Az első periódusban a belső nyugati részén téglakarzat állt, 73 cmre lenyúló alapozásának alját feltártuk. Mindeddig szándékosan kerültem az épület építési korának kérdését, amit az alábbiakban szeretnék megvilágítani. Döntő fontosságúnak tartom azt - természetesen csak az általunk megfigyelhetett részek alapján -, hogy a feltárt ablakok a fallal teljes egységet mutatnak - a torony első és második szintjén lévők szintúgy -, és a 17. századra datálható protestáns festés még ezeket keretezi. Lényeges továbbá az is, hogy a nyugati fal felé eső utolsó, mai kialakítású ablak felett egy helyen több terrakotta elemet találtunk befalazva, pontosabban a vakolat leverése után azt tapasztaltuk, hogy a karzatot megvilágító ablak feletti fal majdnem a mennyezetig át van falazva. Az ablak fölött 38 cm-re két sorban 10 db terrakotta elemet helyeztek el másodlagosan. Közülük csak két darab (88.2-3. kat. sz.; 573. kép) - ablakszár töredékei - voltak mérhetően tagozottak, a többi nem.

29