Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Vas megye műemlékeinek töredékei 1. - Bevezetés (Lővei Pál)

félköríves lezárású ablak, felettük középen egy körablak törte át. A félköríves lezárású ablakok a nyugati homlokzaton kívül a déli és a keleti homlokzaton is azonos kialakításban készültek. A szentély két oldalához lépcsó's támpilléreket építettek. A korabeli rendi előírásoknak megfelelően Vasvárott is csak a templom szentélye volt boltozott. A koldulórendi hagyományokat követve önálló harangtorony épült, amely azonban a megszokottól eltérően nem a kolostorszárnyakhoz kapcsolódik, hanem a kvadratúrán kívül, a szentély északi oldalán áll. A templommal egy időben, azonos anyagokból, azonos részletképzéssel épült fel az emeletes kolostornak a mára elpusztult kerengőt közrefogó három szárnya. Helyenként - mind a földszinten, mind az emeleten - előkerült, kisméretű ablakai mindegyike mögött egy-egy cellát képzelhetünk el. A táplánszentkereszti Szent Kereszt-templom déli kapuja, rézsüsen tagolt, megszakítás nélkül körbefutó tagozatokkal megformált bélletével és enyhén csúcsíves ívbélletével a 13. század végére keltezhető (85.1-17. kat. sz., Szerk. Kat.: 85/1.; 863-871. kép). Különleges részlet a béllet kettős homorulatának a küszöb fölötti, pajzs alakú megállítását díszítő kosfej. Csúcsíves záródású, egyszerű körtetagos profilú kőkerettel ellátott nyílás volt az egyházashollósi r. k. templom gótikus hajójának eredeti, 14. századi bejárata. (57.8-15. kat. sz., Szerk. Kat.: 57/1.; 218, 228-229. kép) Míg a 13. században, Szentgotthárddal kezdődően, majd Jakkal, SzombathelySzentkirállyal, még a vasvári domonkos kolostorral is folytatódóan a nyugat-magyarországi terület, ezen belül Vas megye részese volt az országos, esetenként nemzetközi jelentőségű művészeti tendenciáknak, a 15. század második felében jelentkező, valóban regionális összefüggésekben értékelhető terrakotta elemeket felhasználó építési gyakorlat jelentkezéséig a 14-15. századi gótika iránymutató építészeti, épületszobrászati törekvéseinek jószerivel csak halvány visszfényével találkozni a megyében. Igazi kivételt csupán Szécsi Miklós tárnokmester (t 1428) és felesége, Garai Ilona (f 1441) szentgotthárdi sírlapjai (79.162-163. kat. sz.; 739-742. kép) jelentenek, amelyek a vörös márvánnyal dolgozó, központi - alighanem budai, esetleg esztergomi - sírkőfaragó-műhelyek legmagasabb színvonalú alkotásai közé sorolhatók, minden bizonnyal a házaspár fia, Szécsi Dénes esztergomi érsek megrendelői szerepének köszönhetően.

75 A lelőkörülmények és méretek alapján az egyforma nagyságú, azonos stílusú, egyező betűtípusú két sírkő eredeti helye meggyőzően azonosítható a ciszterci kolostortemplom főszentélyének tengelyében feltárt, falazott falú kettős sírral. Reprezentatív elhelyezésük megfelel a 14-15. századi arisztokrácia más tagjainak sírhelyéről rendelkezésünkre álló, nem túlságosan bőséges adatoknak: hozzájuk hasonlóan Csáktornyai Lackfi István nádor (11397) keszthelyi és Nánai Kompolti László pohárnokmester (1428) kisnánai sírköve, valamint az Alsólendvai Bánfi család egy tagjának turnicsai (Turnisce, Szlovénia) sírlapja a főurak patronátusa, kegyurasága alatt álló templomok szentélyének középtengelyében, az oltár előterében elhelyezett sírok jelzésére szolgált. A szentgotthárdi sírkövek címeres dekorációja ugyancsak megfelel az Anjou- és Zsigmond-kor arisztokráciája jellemző sírreprezentációjának.

76 Vas megye egyébként nem tartozik az ország középkori síremlékekben gazdag területei közé. Viszonylag korai, talán 13. századi sírkőlap töredéke egy elnagyolt megmunkálású, keresztes faragvány az egyházashollósi r. k. templomból (57.1. kat. sz.; 220. kép). Alighanem a kegyúr Egervári család egy 1370-ben elhunyt tagjának emlékére állítottak egy töredékesen fennmaradt, orrtagos kereszttel díszített sírkövet a rábatöttösi r. k. templomban (58.4. kat. sz.; 628-629. kép), hozzá hasonlóan a nemesi tár-