Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Kőszeg, belsővár („Jurisics-vár”) (Sedlmayr János, Ivicsics Péter, Lővei Pál)

ti helyükön lévó' emeleti indításoknál. Ez a konzolfő, illetve oszlopfő hengertagos alsó csatlakozásból megy át ívesen leélezett bordába. A fejezetek három oldalát lapos tölgyfalevéllel díszítették. A 14. századból és a 15. század első feléből viszonylag kevés faragvány maradt meg, pedig a Garaiak 1410 körül jelentősen átalakították a várat. Feltehetően a kőfaragványos kiképzést kevéssé alkalmazták: téglából épült át a belső toronytól nyugatra eső palotaszárny homlokzata is, rajta igen díszes, háromívű, festett ablakcsoporttal.

4 (431. kép) A 15. század elejéről egy keresztosztós ablakot sikerült összeállítani (68.28-33. kat. sz., Szerk. Kat.: 68/4.; 446. kép). A kőanyag másik jelentős csoportját a 15. század végi, Mátyás kori átalakításból (feltehetően 1483-ból) való elemek alkotják. Ekkor épült ki a nyugati szárny teljes hosszúságában a három nagyterem (lovagterem, fogadó, ebédlő?), amelynek udvari oldalán több hatalmas, két- és háromosztású, reneszánsz ablak (Szerk. Kat.: 68/5.) és egy ajtó in situ megmaradt. (453. kép, 2. kihajtható melléklet) Ezeken kívül feltehetően még legalább egy-egy nagy ablak lehetett a keleti homlokzat déli végén, valamint a déli hátsó homlokzaton, a délnyugati torony mellett. A keleti homlokzat déli részén egy a lépcsőtől nyíló második ajtó is lehetett. A késő gótikus jellegű, de általában reneszánsz tagozatokkal és kiugró szemöldökpárkányokkal készült ablakok két-, illetve háromosztásúak, és gazdag festett keretezésük révén eredetileg még jelentősebb nagyságúnak hatottak. Az ablakok feletti, kőkeretezés nélküli nyílások feltehetően az 1628-as átalakításkor keletkeztek, mert ezek sgraffittókeretes díszítése azonos a nagy ablakok körüli felső rétegével. A kőtárban négy kőtöredék (68.40-43. kat. sz.; 451-452. kép) - külső keretdarabok - a meglévő, nagyobb ablakokhoz hasonló, feltehetően ugyancsak háromosztású nyílás(ok)hoz tartoztak, sőt két osztódarab (68.44^15. kat. sz.; 454—455. kép) is ehhez az elpusztult nagy ablakhoz köthető. Kétséges, hogy a helyreállított folyosói ablakok

5 osztóinak lábazati részét helyesen állították-e helyre. Az ablakkeretezés külső profilja ugyanis általában az osztókon nem jelenik meg, és az egyetlen meglévő osztólábazat-darab (68.44. kat. sz.; 454. kép) sem ilyen, igaz, az semmiképpen nem tartozik a rekonstruált ablakok egyikéhez sem. Három kisméretű (kb. 180x80 cm), reneszánsz ajtókeretet állítottak fel az udvaron, a nyugati szárny előtti barokk árkádsor alatt (Szerk. Kat.: 68/6., 68/7., 68/8.; 458^159, 462. kép). Ezek az ajtók feltehetően a 17. századi, déli reneszánsz szárnyhoz készülhettek, de helyüket a helyreállítás során nem sikerült azonosítani. Több ablak kiegészítése azonban megtörtént a déli, reneszánsz szárnyban, akárcsak a keleti, gótikus szárny udvari homlokzatán is (ezek keresztosztásúak), melyekbe több kőelemet is elhelyeztek.

6 Végül ki kell emelni egy késő reneszánsz kandalló megmaradt kőfaragványait (68.94-97. kat. sz.; 464-468. kép). Egyik konzolját és áthidaló kövét a nagyterem előterében felállították. E két darabon kívül - feltételezésem szerint - még további két pillértöredék, valamint esetleg egy párkánytöredék is e kandallóhoz kapcsolható. Elméleti rekonstrukcióját a mostani felmérés során megkíséreltem (Szerk. Kat.: 68/9.; 469. kép). Az 1958 és 1963 között folyó helyreállítási munkák (tervező: Sedlmayr János), a kapcsolódó ásatás (1960-1962, Holl Imre) és művészettörténeti kutatás (Gergelyffy András) számos építészeti töredéket hozott napvilágra. Ezek többségének, elsősorban