Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Kőszeg, Szent Jakab-templom (Mentényi Klára, Ivicsics Péter)

A szalónaki szentélyben 1460 táján létrejött dél-baj orországi eredetű ún. rombuszcsillagboltozat

61 ekkor még meglehetősen újnak számított ezen a vidéken. Témánk szempontjából lényegesnek tűnik megemlíteni, hogy ezek a térlefedési elvek és az idomtéglák a század közepén Stájerországban együttesen is megtalálhatók (pl. Maria Buch bei Judenburg, Wallfahrtskirche, 1455).

62 Talán ugyancsak e terület játszott közvetítő szerepet a szintén bajor analógiákról ismert, önálló mezőkre osztott karzatmellvéd (pl. Nabburg, 1474 előtt; Ebern, 1491; Königshofen)

63 alsó-ausztriai, nyugat-magyarországi elterjedésében. A stájer kapcsolatok ebben a körben nem korlátozódtak csupán a dinasztikus érdekeket grandiózus építkezéseivel és kolostoralapításaival hangsúlyozó III. Frigyes személyére.

64 A Baumkircherek számára például a Stubenberg családdal való szoros rokonság

65 közvetlen mintaképet is jelenthetett. A Szalónakon és hatáskörzetében mutatkozó terrakotta épületelemek sajátosságai nem csak erre a néhány épületre jellemzők. Az azonos szerkesztésű hálóboltozat, a kettős gyűrűvel kialakított gyámokra lefutó falpillérek és a kétszer hornyolt bordák ugyanis nagyon hasonló formában láthatók például a monyorókeréki uradalomhoz tartozó egyházakban.

66 Anélkül, hogy szorosabb kronológiát kívánnánk felállítani, megjegyezzük, hogy a szalónaki pálos kolostortemplom szentélyét követően a hajó és az itteni plébániatemplom minden bizonnyal az 1470-es, 1480-as években épült, akkor, amikor az Ellerbachok építkezéseire is sor került.

67 Ebből a szempontból nem lehet figyelmen kívül hagyni a meghatározó jelentőségű egervári emlékeket sem. (55-59. kép) Vándor László alapos kutatásai szerint

68 a vár, a ferences kolostor, illetve a fancsikai kápolna munkálatai 1478-1500 közé tehetők. A kolostortemplom egykori hálóboltozatához tartozó bordák tagolásának elemzésekor kiemeli ezeknek a monyorókeréki kör ismert példáival való szoros rokonságát, mind méreteiket, mind formájukat tekintve.

69 Ide kapcsolódnak még a legutóbbi időben feltárt, a csepregi Szent Katalin-templom tornyába másodlagosan beépített bordaelemek is (55.1-4. kat. sz.; 185-192. kép). Az egervári műhellyel való összefüggést esetükben egy, az Egervári család címerét ábrázoló zárókő igazolja.

70 Párhuzamos tevékenységről van tehát szó, semmiképpen sem egy bizonyos konkrét műhely vándorlásáról. Feltételezhetjük több, egymás mellett dolgozó, önálló műhely létezését is, de így nem kapunk magyarázatot az alkalmazott formakincsben megfigyelhető feltűnő egyezésekre. Ezek a technikai megoldásokon túl a stílusra is kiterjednek. A műhely fogalma tehát esetünkben nyilvánvalóan nem valamiféle egyedülálló szisztéma szerint működő zárt közösséget takar, sokkal inkább különböző mesterek laza és csupán egy-egy konkrét munkára szóló kapcsolatát. A falpillérek, a bordák és a zárókövek kialakításának módjában tapasztalt azonosság sem véletlen. Ha ugyanis a templomok más részleteit is megfigyeljük, az ablakmérművek (pl. Egervár, Kertes), a kapuívek (pl. Szentpéterfa [751. kép], Sámfáivá [959-960. kép]) vagy a szentségházak (pl. Kertes, Szentpéterfa [759. kép]) megoldásai teljesen különbözők, nem is beszélve az egervári szószékbejáró

71 (55. kép) vagy a még idáig nem említett vasvári nyugati ablak

72 (Szerk. Kat.: 83/2.; 940. kép) reneszánsz kiképzéséről. Éppen ezért feltételezhető, hogy az idomtégla-készítő gyakorlat éppen az új boltozati eljárásokkal együtt - Stájerországon keresztül - érkezett a nyugat-magyarországi területekre, ahol igen gyorsan elterjedt. Tudjuk, hogy a kőből készült tagozatoknak megfelelően ezeket az elemeket szintén egyenként „faragták", vagyis a szárított agyag-