Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Jánosháza, Erdődy-Choron-kastély (M. Kozák Éva, Simon Zoltán)

22. Koppány 1984. 189-190. 23. Kovalovszky Júlia: Ásatások Csepelyen. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 8 (1969) 142-143. A község lakói 1453-tól Vázsonykő urának adóztak. A kutatás során kőház került elő, amelyhez gótikus keretkövek tartoztak. 24. Vándor László szíves közlése. 25. Koppány 1983. 26. L. a 21. jegyzetet. 27. A szerkesztő megjegyzése: A katalógusrészben a szerző 27 esetben helyezte a faragvány korát 1521 és 1547 közé, vagyis az általa meghatározott első reneszánsz periódus idejére. 28. A szerkesztő megjegyzése: A faragványok Simon Zoltán végezte rajzi felmérése során a 61.1 1-12. kat. számú ablakkönyöklő és a 61.13. kat. számú szemöldökkő - feltehetően a keresztosztású ablak szélességi méreteinek eltéréséből adódóan - végül egyazon ablakrekonstrukcióba lett behelyezve (Szerk. Kat.: 61/2.), amely így a szerző - vitatott (1. a 21. jegyzetet) - terminológiájával élve „fehér homokkő ablak". 29. Feuerné 1977. 66. kép. 30. Gerevich 1966. XIII. t. 1,4. kép. 31. Horler 1987. 22-23. kép. 32. G. Sándor 1984. 82. kép. 33. A sorozatszerkesztő megjegyzése: A méretadatok és a rekonstrukciós rajzon szereplő prolii alapján a 61.10. kat. sz. faragvány lehetne az idetartozó párkányelem, ami ugyancsak a kaputoronyból, de másodlagos beépítésből került elő. Vele azonos profilú a 61.9. kat. számú darab is. Azonban mindkettő tokhoronnyal képzett, és így nyíláskeret darabjai. A kandalló koronázó párkányának rekonstruált profilja így - bár közel állhat az eredetihez - hipotetikus. 34. Balogh 1966.

1. 19. - A rozetta díszítménnyel részletesebben foglalkozott G. Sándor Mária. Rámutatott, hogy a pécsi műhely anyagának nagy része az ún. rozettás csoportba tartozik. Pécsett Szatmári György szolgálatában dalmát mestereknek kellett szolgálniuk. (G. Sándor 1984. 20, 27-28.) 35. „Bőségszaru" címszó. In: Művészettörténeti ABC. Bp. 1961. 65. 36. Balogh Jolán: Az esztergomi Bakócz kápolna. Bp. 1955. 34, 38, 77, 82. kép 37. Feuerné 1977. 63-65. kép. 38. G. Sándor 1984. 107. kép. 39. Feuerné 1977. 30, 58-59. kép 40. A magvarországi művészet története. Főszerk.: Fülep Lajos. Bp. 1970. [4. kiadás] II. 311-3 í 2, 361. kép. 4L A kosárba helyezett szőlő és a búzakalászok az eucharisztia motívumkincsébe tartoznak. 42. Horler 1987. 66. kép. 43. Gerevich 1966. 423. kép. 44. Török Gyöngyi-Osgyányi Vilmos: Reneszánsz kőfaragvány okról. ME XXX (1981) 95-97. 45. Koppány 1983. 270.; 5. kép. 46. Koppány 1983. 269.; 3/1. kép. 47. A szerkesztő megjegyzése: A katalógusrészben a szerző 56 esetben helyezte a faragvány korát 1558 és 1583 közé, vagyis az általa meghatározott második reneszánsz periódus idejére. 33 erősen lefaragott vagy rongált, töredékes darab esetében évszám megjelölése nélkül írta le a faragványt, ezekhez kapcsoltuk utóbb a 20. jegyzetben már említett, később előkerült 5 darabot is. 48. Koppány 1984. 7-8, 29-30. kép 49. Koppány 1984. 6. kép 50. Tóth Sándor: A keszthelyi Balatoni Múzeum középkori kőtára. Zalai Múzeum 2 (1990) 153, 168 (48. szám); 19/48. kép. 51. Feld-Jakus-László 1979. 53.; 28/2. kép.