Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Jánosháza, Erdődy-Choron-kastély (M. Kozák Éva, Simon Zoltán)

sz.; 334. kép), egy másik a betöltésből került elő (61.29. kat. sz.). Az idekerülésük a 18. századi átépítésekkel függ össze, melynek során a torony épülete funkcióját vesztette, és mellette egy boltozott pincét alakítottak ki, amelyhez a kaputoron falát is részben felhasználták. Az északkeleti bástya betöltéséből egy faloszlop (61.33. kat. sz.; 345-346. kép) és egy keretkő került elő (61.22. kat. sz.). Az északi falszoros középkori árnyékszékének emésztőjében egy keretkövet találtunk (61.23. kat. sz.), az udvar feltöltéséből pedig több helyen emeltünk ki faragott részleteket (61.9., 61.24., 61.46. kat. sz.; 333, 358-359. kép). A szórványosan előkerülő faragványrészletek száma 9 darab. Az udvarház reneszánsz stílusban történt átalakításakor fehér homokkőből készült kereteket képeztek ki, az első emeleti díszes kandalló (327-332. kép) is ebből az anyagból készült. A 16. század második felében, az épület bővítésekor megszüntettek korábbi nyílásokat, így az udvarház nyugati végfalán lévő ablakot, esetleg két ablaknyílást. Az egyiket az emeleti folyosó nyugati oldalán lévő helyiségben befalazott állapotban láthatjuk a 18. századi falfestmény alatt. Keretköveiknek a kiemelése már korábban megtörtént. A 16. század második leiében és a 17. század elején elbontott reneszánsz részletek még kevés számúak, de a 18-19. századi további átépítések oda vezettek, hogy reneszánsz részlet alig maradt eredeti helyén. A kő anyagának, az előkerülés helyének rögzítése mellett a periódusok szétválasztásában fontos szerepe van a kövek profiljának, formai kiképzésének. A reneszánsz faragványok között három különböző profilú nyíláskerettípust különböztethetünk meg. Az első típus egy kima tagozat lemez tagozatokkal (61.19-21. kat. sz.; 339. kép), a második típus egy kima tag alig kiugró lemezekkel (61.14., 61.26., 61.32. kat. sz.; 337. kép), és a harmadik típus két kima tagozat között lemez (61.22., 61.27., 61.29. kat. sz.; 340. kép). Az anyag átvizsgálása után megállapíthatjuk, hogy mind a fehér, mint a vöröses homokkő faragványok között megtalálható ez a három típus, az első két típus inkább az ajtókeretek, a harmadik típus az ablakkeretkövek kiképzésére jellemző. A könyöklőpárkányok és szemöldökpárkányok között öt típust lehetett szétválasztani. Ezek között fehér homokkőből lemez és homorulat tagozatokkal kiképzett könyöklőpárkány szerepel (61.11-12. kat. sz.; 335. kép), valamint hengertag és homorulat között lemez tagozatokkal díszített könyöklőpárkányt ismerünk (61.30-31. kat. sz.; 343-344. kép). A könyöklőtípus vöröses homokkőből készült példányát is ismerjük (61.30-31. kat. sz.). A fehér homokkő faragványokból teljes keretet nem sikerült összeállítani, viszont behelyettesítve vöröses homokkő részleteket, két ablak rekonstrukcióját sikerült elkészíteni. Az egyik ablak könyöklője (61.11-12. kat. sz.; 335. kép) és a másik ablak szemöldökköve (61.13. kat. sz.; 336. kép) fehér homokkő anyagú.

28 Ez két gondolatot vet fel: az egyik, hogy a második reneszánsz építkezés idején, az épület bővítésekor végzett munkák során talán kiemelt, korábbi reneszánsz részletet is újra felhasználtak. A másik gondolat az, hogy az épület bővítésekor a homlokzat egységesebb kiképzésére törekedtek. A profilok egyezéséről már fentebb írtunk. Nyilván méretben is hasonló mérető ablakokat alakítottak ki a bővített épületrészen is. Az udvarházi részen továbbra is funkcionáltak a korábbi reneszánsz részletek. A kétszínű homokkőből adódó különbséget meszeléssel tüntették el: az előkerült köveken többrétegű, fehér meszelés található. A fehér homokkőből készült anyagban egy csavart kötélmotívumos faloszlop található (61.33. kat. sz.; 345-346. kép), amely a faragványos anyag egyik legérdekesebb