Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Vas megye műemlékeinek töredékei 1. - Bevezetés (Lővei Pál)

sadalom arisztokrácia alatti rétegeinek sírkőreprezentációjába tartozik Nádasdi Lőrinc fia János (t 1380) címeres ábrájú sírlapja Szentgotthárdon (79.161. kat. sz.; 738. kép). A középkorból nagyon kevés apáti sírkő maradt fenn Magyarországon,

77 ezek egyike Nádasdi Darabos György szentgotthárdi apát sírlapja (79.164. kat. sz.; 743. kép). A faragvány az 1460-as években, még a szerzetes életében, saját megbízásából készülhetett - vörös márvány anyaga és figurális ábrázolása sokkal igényesebb megrendelői gondolkodásról árulkodik, mint sematikus stílusa. Szombathelyen 1360-ban jelentek meg a ferencesek, kolostorukat a városfalon kívül építették fel. A templom sokszögzáródású, nyújtott, bordás boltozató szentélyének dísze egy gazdag kialakítású, kettős ülőfülke, és a déli hajófal gótikus ablakának keretkövei is eredeti helyzetben maradtak fenn. (807-811. kép) Az egyetlen értékelhető kőfaragványlelet egy már reneszánsz profilú párkánytöredék (41.1. kat. sz.; 813-814. kép). A királyi város Kőszeg Szent Jakabnak szentelt, gótikus plébániatemploma a megye legjelentősebb egyházi épülete a késő középkorból. (376-392. kép) Korábbi épületek helyén a 15. században épült, és 1403-1407 közötti emelését Garai (II.) Miklós nádornak tulajdonítják a város és a templom történetírói. Egységes építésmenetről azonban szó sincs, az alaprajzi szabálytalanságokon túl határozott stílusbeli különbségek is mutatkoznak az épületen, a különböző épületrészek díszítőelemein. Először a körítőfalakat húzták fel, ezt utóbb követte a boltozat, a szentély kialakítására pedig valószínűleg még később, a munkálatok utolsó fázisában került sor. Az északi mellékhajó fejezetei olyan, a Felvidéken és Erdélyben is széles körben elterjedt stílushoz kapcsolódnak, amely a bécsi Stephanskirche 1370 körüli, délnémet hatásokat is tükröző stílusára utal, még azt is megengedve, hogy az építkezés még a Garaiak birtoklásának kezdete, 1392 előtt megindult. A hajóban a szentély előtti boltszakasz zárókövén látható Garai-címer mutatja, hogy a boltozás még a család birtoklásának vége, 1441 előtt megtörtént. Ezt követően keletkezett a szentély, amelynek egyes részletmegoldásai a század második felére történő datálást is megengednek. A szerencsére ma is álló és gazdag berendezéssel büszkélkedő templom egy 1982-es lelet következtében szerepel a Lapidarium Hungaricum katalógusában: az egyik közeli ház falából előkerültek egy csúcsíves záródású, a 14. sz. végére, a 15. sz. elejére keltezhető, a ma is eredeti helyén álló nyugati kapuval szorosan rokonítható, a templom első építési periódusához tartozó kapuzatnak, a templom egykori déli kapujának darabjai (62.1-7. kat. sz., Szerk. Kat.: 62/1.; 393-396. kép), egy tízszögű, az Agnus Dei ábrázolásával díszített keresztelőmedence maradványai a 15. század második feléből (62.8-14. kat. sz., Szerk. Kat.: 62/2.; 397-402. kép), valamint egy terrakotta anyagú, 15. század végi karzat mellvédés lépcsőelemei (62.15-23. kat. sz., Szerk. Kat.: 62/3.; 403-414. kép). A keresztelőmedence kör alaprajzú, lépcsőzetes fellépőjének párhuzamai a bártfai (Bardejov. Szlovákia) Szent Egyed-templom és a lőcsei (Levoca, Szlovákia) Szent Jakab-templom bronz keresztelőmedencéi alatt, eredeti helyzetben maradtak fenn napjainkra. A Vas megyei kőfaragványok között még egy további keresztelőmedence ismert, az ábrázolás nélküli, szintén tízszögű szentpéterfai (80.1. kat. sz.; 765-766. kép). A kőszegi Szent Jakab-templom égetett agyagból készült karzata az épület középkori építéstörténetének végső szakaszában készült. Hasonló anyaga alapján még egy címerdíszes boltozati zárókő is ehhez az együtteshez kapcsolható (62.24. kat. sz.; 415-416. kép), amely egy nagyobb területen érvényesülő anyaghasználat és építéstech-