Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)
Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Jákfa, római katolikus templom (Mentényi Klára, Ivicsics Péter)
elő. 62 Háromujjú palmetta lehetett az előzménye annak a liliom-alakzatnak, amely ajaki főszentélyen is előfordul. Ugyanitt a csigavonal, valamint a párkányhoz tartozó fogrovat szintén megjelenik, éppúgy, mint a jákfai kőkeretes ablak káváján látható hornyolt tagolás. Velük kapcsolatban már Bogyai Tamás rámutatott a Felső-Rajna-vidéki kapcsolatokra (Worms, Bamberg). 63 Legutóbb Dethard von Winterfeld - Bamberg és Ják összefüggéseit elemezve - ajaki északi mellékapszis ívsorát a dóm keleti szentélyén, illetve az északi gádorfalon látható megoldásokkal (a Jakfán jellegzetes állatfigurával) hozta szoros párhuzamba. 64 Mindezek ismeretében valószínű, hogy Ják és Jakfa között létezett valamiféle kapcsolat, hiszen a jákfai párkányon, legalábbis részben a jáki elemek igen leegyszerűsített, sok esetben eltorzított alakzatait látjuk viszont. Igaz ugyan, hogy az a formakincs, amely e vonatkozásban Jakon megtalálható, már a 12. század vége óta ismert a német területek kőfaragásában. Mégis, a fent említett lényeges jáki és bambergi összefüggések - valamint a Ják nemzetség két ága között a 13. század első felében kimutatható birtokelosztási folyamatok 65 valószínűvé teszik a két - bizonyos szakaszaiban - párhuzamos építkezés közötti kapcsolat meglétét. Figyelembe véve a jelentős minőségi különbséget, természetesen csupán arról lehet szó, hogy egy korábban már Jakon dolgozó, bizonyára közepes tudású kőfaragó megjelent Jakfán, és a helyi kőművesekkel együtt készítette el a párkányt. A változatosság kedvéért - az ismert motívumokon kívül - különböző, a román kori plasztikában általános térkitöltő elemeket is alkalmaztak. A JÁKFAI TEMPLOM ÚJKORI TÖRTÉNETE A középkori templomot a törökök rongálták meg 1529-ben, legalábbis egy 1633-ban készült protestáns egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint. 66 Ettől az időponttól kezdve az épület „pusztán állt". 67 Az 1616-ban Zvonarics Mihály főesperes által tartott vizitáció alkalmával ugyan már fölmerült a felújítás szükségessége, sőt adakoztak is a templomra, 1633-ig mégsem történt semmi. Ekkor azonban illusztris társaság gyűlt össze. Jelen volt a két patrónus: a Ják nemzetség leszármazottai közé tartozó Kemény János és Szelestey György, valamint más, környékbeli nemesek is. „Hetesy János uram is kegyességéből egy kelyhet ígért csináltatni az Templomhoz. És ennek fölötte az Templom épületire maga kegyes indulattyából ígér, mihelön hozzá kezdenek száz magyar forintot." 68 Talán nem véletlen, hogy a parókiához tartozó földek felsorolásakor a helybeliek így jelölik meg az irányt: „Az Monostoron alól az kövesdi útban", vagy „A monostornál avagy templomnál napkeletrül". 69 Ekkor még bizonyára élt a középkori szóhasználat, amely szerint erre az egyházra a monasterium és az ecclesia kifejezés egyaránt érvényes volt. Feltételezhető, hogy nem sokkal később ezután föl is épült a templom. A helyreállítás csupán a felsőbb részekre vonatkozott, az alsó szintek érintetlenek maradtak. A déli hajófalon, közvetlenül az ablakok fölött jól megfigyelhető volt az a falelválás, ahonnan kezdve a párkányt újrarakták. Ekkor kerültek mai helyükre az itt talált faragványok. Egy részük talán a szabadban hányódott, más részüket azonban zárt helyen tárolhatták, vagy ez idáig ki sem kerültek a falazatból. Ha voltak is ilyen darabok, a kö-
