Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Jákfa, római katolikus templom (Mentényi Klára, Ivicsics Péter)

tyénben, hanem az ót megelőző generáció egy tagjában kell keresnünk, talán éppen Jakban, akinek Mika nevű fiával Terestyén több ízben közösen vásárolt földet, illetve udvarházat, vagy Tapaszban, akinek Jakfa melletti udvarházait megszerezték.

44 Ják és Tapasz egyaránt a nemzetségnek ahhoz a csoportjához tartozott, amelyet II. András király a keresztes hadjáratban való részvételért 1221-ben Uraj földjével megajándékozott.

45 Elképzelhető, hogy éppen az alapító halála akasztotta meg az építkezést, amelyet azután a következő kegyúr, Terestyén (1249-ben már bizonyosan ő az) már jórészt helyi kőműves- és kőfaragómesterekkel fejezett be. Mindenesetre a temetkezéshez a templomot vagy legalább egy részét fel kellett szentelni. Erre talán - követve az eredeti elgondolást - a torony felső szintjén elsőként kialakított kápolna lehetett a legalkalmasabb, amelyet azonban már téglából építettek, éppúgy, mint később a hajót és feltehetően a szentélyt is. Kérdéses persze, hogy hol volt a helye eredetileg a torony első periódusával formai kialakítását tekintve rokon, a torony déli falában másodlagosan elhelyezett ikerablaknak (263-264. kép), vagy hová készült az. Itt jegyzem meg, hogy a karzatkápolna alatti kegyúri temetkezés Jakon is valószínűsíthető,

46 valamint azt, hogy az ottani magánkápolna különlegesen igényes megformálása gondolati-tervezési szinten és építészetileg is szoros kapcsolatban volt a szobrokkal gazdagított kapuoromzat kialakításával.

47 A TORONYALJ ÉS A NYUGATI BELSŐ FAL FARAGVÁNYAI Az itt elmondottakat jól példázzák a toronyaljba, illetve a karzat alá másodlagosan befalazott fejezetek, amelyek valójában nem túl igényes faragványok (60.1-6. kat. sz.; 269-276. kép). Egyedül a toronyalj északkeleti, emberalakos darabja (60.3. kat. sz.; 271. kép) mutat figyelemreméltó formajegyeket. A szorosan egymás mellé húzott vonalakból kialakított felület - szemléletét tekintve - közel áll a vértesszentkereszti faragványokhoz.

48 Ugyanitt megtaláljuk az álló figura távoli analógiáját is, a csigavonalas motívumok helyett azonban növényi díszítőelemeket látunk. Megemlíteném még az északnyugati sarok bimbós oszlopfejezetét (60.4. kat. sz.; 272-273. kép), ahol a két bimbó elágazásánál, a kis kereszt alatt jellegzetes, vízszintes összekötés mutatkozik. Ennek egy közeli párhuzamát Kalocsáról származó töredékeknél lehet felfedezni.

49 A bimbók közötti alakos ábrázolás (60.3. kat. sz.; 271. kép) egy, természetesen a jakfáinál jóval gazdagabb, stilizált akantuszlevelekkel kombinált változata szintén a vértesszentkereszti anyagban fordul elő.

50 Érdekes továbbá a külsőkkel eredetileg nyilvánvalóan egyazon összefüggésbe tartozó egyik belső fejezet (60.1. kat. sz.; 269. kép), amely a megfeszített Krisztust ábrázolja, és amely e tekintetben a hazai emlékanyagban igen ritka.

51 A szóban forgó hat darab, egy fő nézetre szerkesztett, talán nyolcszögű nyaktaggal rendelkező, eredetileg tehát sokszögű pillérekhez kapcsolódó fejezetek - nyilvánvalóan fél- vagy háromnegyed pillérfők - talán egy már elpusztult bélletes kapuzat maradványai. Nem tudom azonban, hogy az általunk akkor sajnos nem kibontható déli kapuhoz vagy egy feltételezett és a mai barokk kőkeretes nyílással megszüntetett nyugati bejárathoz tartoztak-e. Mindenesetre valószínűleg inkább a hajó építésével egykorúak, és a 13. század 40-es éveinél nemigen korábbiak.