Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Jákfa, római katolikus templom (Mentényi Klára, Ivicsics Péter)

kijavítva, a még megtalálható köveket - egyébként igen gondosan - visszafalazták az új párkányba. A munka technikai lebonyolítása érdekében, a felső szakasz újjáépítése előtt az esetleg addig még bent lévő faragványokat is kiemelték, és az újonnan készült, egységes falazatba illesztették. Más jellegű, talán későbbi habarccsal, illetve téglával történő javítások leginkább a déli homlokzat keletre eső szakaszain figyelhetők meg. Magukon a faragványokon és a háromtagú párkány középső szakaszán, a frízen több helyen festésmaradványokat figyelhettünk meg. A fehér meszelés és a hozzá tartozó, vörös színű díszítés a párkánykövek másodlagos beépítéséhez tartozó első vakolaton maradt meg. Ez a vakolat eltüntette a fogrovatot, a román kori ábrázolásokat pedig tulajdonképpen vörös keretbe foglalta oly módon, hogy fölül, a fogrovatok helyén, illetve alul egy-egy szélesebb (3,5—4 cm) festett csíkot húzott végig a homlokzaton. (Ezek a jelenségek inkább a jobb állapotban fennmaradt déli oldalon voltak megfigyelhetők.) A befoglaló formák patkóíveit helyenként vakolattal is, máshol azonban csupán vörös színű festékkel körré egészítették ki, magukat a motívumokat pedig vékony meszelésréteggel vonták be. Néhol az alakzatok között is megjelent a vörös, mégis inkább a tiszta fehér voltjellemző. A festésnyomok egy ponton a párkánykövek közötti, sima téglafalon is mutatkoztak. Itt jegyzem meg, hogy ezek a faragványok minden bizonnyal eredetileg is festettek lehettek, s nagyon bízom benne, hogy a legközelebbi felújítás során a festésrétegek szakszerű vizsgálatára is sor kerülhet majd. A déli homlokzaton, a középkori ablakbélletek felső ívében talált második periódusú vakolat anyagában és minőségében is megegyezik a párkánydarabokat másodlagosan elhelyező - átalakító - vakolattal. A háromtagú főpárkány alsó (architráv) és felső (geison) tagozatait utólag vésték a falba egy olyan időpontban, amikor az utólagosan behelyezett párkányelemek már a helyükön voltak. Az élénk vörösre átégett, nagyméretű téglák és a hozzájuk tartozó, nagyobb kavicsokkal kevert, durvább habarcs határozottan eltér mind a középkori, mind az épület felső szakaszán alkalmazott építőanyagoktól. A TORONYBAN VÉGZETT MEGFIGYELÉSEK A templom egy másik, igen lényeges pontján, a toronyaljban tett megfigyeléseink a következők. A kívül kváderkövekből emelt torony (262. kép) alsó szakaszának belső felülete vakolt téglafal volt. A déli oldalon lévő, román kori, egykori ikerablak (263-264. kép) nincs eredeti helyén, mellőle és a parapetből nagyméretű (29x15,5x5,5 cm) téglákat bontottunk ki.

6 Monogramot sajnos csak törött darabon találtunk, az egyiken „? M I" a másikon „? ? S" betűk szerepeltek. A torony-előcsarnok keleti falán, a szemöldökdísszel gazdagított, kőkeretes barokk bejárat (268. kép) mellett, mindkét oldalon megfigyelhető volt, hogy ezt a templom belsejébe vezető ajtót utólag helyezték el a középkori téglafalazatban. A kis tér jelenleg magas, csúcsíves, borda nélküli keresztboltozattal fedett. A sarkokban lévő négy, homokkőből faragott, minden bizonnyal középkori „konzol" (60.3-6. kat. sz.; 271-276. kép) feltűnően szervetlen kapcsolatban áll a boltozatindítással. Maga a csúcsíves, borda nélküli keresztboltozat valószínűleg nem is egyidős a fölmenő falakkal. Helyszíni kutatásra ezeken a pontokon nem volt módunk, ezért csupán feltételezni tudjuk, hogy az eredetileg máshová szánt faragványokat keletkezési koruk-