Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Jákfa, római katolikus templom (Mentényi Klára, Ivicsics Péter)

mindenféleképpen egy későbbi időpontban, a már álló falazatba ültették be. Nem zárhatjuk ki azonban annak lehetőségét sem, hogy a konzolok valóban másodlagosak, különösen akkor, ha esetükben átfaragott középkori épülettagozatra lehet gondolni.

4 Közvetlenül a konzolok fölött kb. 70 cm magasságban a téglafelületet szabályos sávban lefaragták. A lefaragás a régi épület teljes déli homlokzatára kiterjed, sőt, a nyugati oldalra is átfordul, s egészen a torony faláig folytatódik. A fő kérdés ezzel kapcsolatban az, hogy vajon a konzolok által hordozott ismeretlen szerkezet érdekében vésték-e le a falat, vagy éppen ellenkezőleg: a konzolok behelyezése miatt kellett-e levésni a mindaddig ott lévő, esetleg a síkból kiemelkedő építészeti tagozatokat. A sajnálatosan rövid kutatás igazi szenzációja az a mindkét homlokzaton fennmaradt, faragott homokkőelemekből álló, román kori párkánysor, amely azóta sajnos már ismét vakolat alatt vár további sorsára (60.7-38. kat. sz.; 278-319. kép, 1. kihajtható melléklet).

5 A déli homlokzaton a faragványok természetesen jobb állapotban maradtak meg, mint északon. A faragványok ábrázolásai igen változatosak, az állat- és az ornamensként felfogott emberalakon kívül a palmetta-, a rozetta-, illetve a liliommotívum variánsaival szintén találkozunk. A keresztnek többféle formációja is előfordul. Különösen érdekesek azonban azok a gömbökből vagy csepp alakú motívumokból álló együttesek, amelyek valószínűleg nélkülöznek mindenfajta szimbolikus jelentést, és csupán díszítőmotívumként jelennek meg a párkányon. A különböző alakzatok egy háromnegyed kör alakú, patkóíves mélyített mezőben foglalnak helyet, egy-egy faragványon több ilyen mező is előfordul. Ezért az egyes darabok más-más hosszúságúak, 23 cm-től 44 cm-ig. A déli oldalon a párkánydíszek többségéhez ugyanabból a kőtömbből megfaragott fogrovat tartozik (60.23-30., 60.33., 60.37-38. kat. sz.; 298-308, 311-312, 318-319. kép). Külön ki kell emelni azt a délnyugati sarkon egymás mellett látható két faragványt, amely teljesen eltér a többitől (60.21-22. kat. sz.; 294-297. kép). Ezek valójában egy hagyományos ívsoros párkány részei, a mélyített mezők szabályos félkörívek, s a fogrovat hiányzik róluk. Egyébként is szebben, tisztábban faragottak, élesen elkülönítve egymástól a keret és a benne lévő ábrázolás síkját. További egyenetlenség az, hogy - különösen a homlokzatok keleti szakaszán - az egyes párkányelemek között nagy, üres téglafelületek vannak, sőt, szintkülönbség is előfordul. Az északi daraboknak (60.7-20. kat. sz.; 278-293. kép, 1. kihajtható melléklet) nem csupán a felülete, hanem a felső, illetve az alsó síkja is törött, csorba. A fogrovat itt teljesen hiányzik. A figyelmes vizsgálat alapján egyértelműen leszögezhető, hogy a román kori párkánydarabok másodlagos helyzetűek, utólag, már törött, csorbult állapotban kerültek jelenlegi helyükre. Az őket körülvevő téglafalazat már igazodott ehhez az állapothoz. Az egységes középkori falsík - a kőkeretes ablak fölött a falelválás tisztán felismerhető- csupán az ablakok záradékáig tart, attól kezdve az egész felső szakasz egy újabb periódushoz tartozik. A téglák és a habarcsok közötti különbség egyébként nem számottevő. A szóban forgó párkánykövek természetesen eredetileg szintén erre a célra készültek, és nyilván fel is használták őket. Egy jelentősebb pusztulás következtében azonban némelyek vagy kiestek, vagy eltávolították azokat, és hosszabb ideig hányódtak valahol. Ez a feltételezés különösen az északi oldal fogrovat nélküli, töredezett szegélyű darabjaira vonatkozik. Csupán akkor kerültek újra a helyükre, amikor a falkoronákat