Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Jákfa, római katolikus templom (Mentényi Klára, Ivicsics Péter)

nyílása egy nyugat felé néző, kisméretű ovális ablak. Ez az eddigieknél jóval magasabb toronyemelet falazott zárópárkánnyal rendelkezik, egy időszakban tehát szintén a torony legfelső szakasza lehetett. A hajó tetőzetének egykori, valamivel a jelenlegi fölé emelkedő gerincmagasságát jelzi a keleti toronyfalon megjelenő oromfalmaradvány. A legfelső szint a többinél jóval gazdagabb, a kétrészes koronázópárkányt mind a négy oldalon egy-egy tagolt, lábazattal és fejezettel kialakított, keskeny kiülésű falpillér tagolja. A falmezőkben a szentély ablakaihoz hasonló nyílások találhatók, a körbefutó vakolatkeret ugyan hiányzik róluk, megvannak azonban azok a zárókövet és vállpárkányt imitáló díszítőmotívumok, amelyek a szentély és a déli sekrestye esetében is megfigyelhetők. A toronysisak falazott, nyolcszögű gúla, amelynek levágott felső szakaszához csatlakozik a fémborítású talapzaton álló kereszt. Feltétlenül említésre méltó a toronyalj déli szakaszán látható, kőkeretes, román kori ikerablak. (263-264. kép) Jelenleg a fal középső tengelyében helyezkedik el, homokkőből faragott, középső osztója hiányzik. Külső oldalának elszedett felületén már-már alig felismerhető, félgömbökre emlékeztető, de azoknál kisebb, talán eredetileg gyémántmetszéses díszítőmotívumok tagolják. Sajátosnak tűnik az a megoldás, mely szerint a kőfaragó a félkörívek helyett - a főhomlokzati nyíláshoz hasonlóan - patkóíveket alkalmazott, legalábbis a két oldalsó szárkőhöz csatlakozó ívindítás erre utal. A nyeregtetővel fedett és palával burkolt, nagyméretű hajótest szélesebb ugyan a toronynál, a látványt mégis ez utóbbi uralja. Az oldalhomlokzatoknak - egyébként a tornyon láthatóhoz hasonló - kétrészes kőlábazata van, amelynek a síkból kiülő alsó kősorát egy negyedköríves elem kapcsolja a falazathoz. A homlokzatot az eresz alatt háromtagú főpárkány zárja. Az egyszerű homlokzati díszítés a falfelületeken látható, dörzsölt szürke vakolatot a sarkokon a párkány alsó szakaszába futó, vele együtt fehérre festett, függőleges simított sávokkal kereteli. A belső megvilágítás a déli oldalon nyíló négy nagyméretű, félköríves záródású ablakon, valamint tőlük keletre egy kisebb körablakon keresztül történik. Az északi fal teljesen zárt. Az ablakok sima, szintén fehér keretelése vakolatból készült, jellegtelen 20. század eleji díszítőmotívumokkal. Már első pillantásra föltűnik az a négy, jelenleg funkció nélküli kis konzol, amely a déli homlokzaton, egymástól nagyjából egyforma távolságra helyezkedik el. (265. kép) A félköríves záródású, nyújtott formájú szentély valamivel alacsonyabb a hajónál, külső részletformái és két ablakának kialakítása teljesen megegyezik a hajón látottakkal. A jelenlegi architektúra szempontjából nyilvánvaló összefüggés van továbbá a szentély és a déli homlokzat keleti szakaszához kapcsolódó, nyújtott négyszög alaprajzú sekrestye, valamint a belőle közvetlenül az apszisba vezető, külső tömegében is hangsúlyos, íves átjáró között. Az északi oldal középtáján áll a másik, közel négyzetes formájú tömegként jelentkező sekrestye. A hajó nagy magasságához viszonyítva alacsonynak tűnő, párkány nélküli épületrészt ma bádoglemezekkel borított, észak felé kontyolt nyeregtető fedi. A keleti oldalon még tanulmányozható a helyenként kibukkanó tégla építőanyagot elfedő egyszerű architektúra, amely az itt még höbörcsös vakolatú falfelületek szélein és a párkány helyén keskeny, simított kereteléseket alkalmazott. Ugyanitt fennmaradt egy ezzel a vakolattal összefüggő, kiálló szegélyű, szalagtagos kőkerettel és könyöklőpárkánnyal rendelkező ablak is.