Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Vas megye műemlékeinek töredékei 1. - Bevezetés (Lővei Pál)

falusi épületei közül. Ennek magyarázatát alighanem a kegyúri család első generációjának törekvéseiben lehet fellelni: a Ják nemzetségnek az arisztokrácia közé számítható Pornó-Jákmonostori főágával vetélkedni kívánó építtető előkelő temetkezőhelynek szánhatta az épületrészt. A 13. század első felének nemzetségi építkezéseivel párhuzamosan folyó, Vas megyében több helyen a jáki stílus, műrészletek és ábrázolások már vázolt hatásával jellemezhető falusi templomépítészetnek a 13. század közepétől egyfajta virágkora bontakozott ki. Az építkezések nagyobb számára az okleveles említések is utalnak, de mindennek legfőbb tanúi a ma is álló, esetleg egyes részleteikkel a későbbi épületekbe beépült falusi templomok. Az építkezések társadalmi hátterét a birtokviszonyok megváltozása és ennek nyomán közép- és kisbirtokos családok egész sorának felemelkedése szolgáltatta. A tatárjárás utáni királyi birtokpolitika, a főnemesség hatalmának ellensúlyozására támogatott közép- és kisnemességnek juttatott uralkodói adományok következtében az országos nemesek sorába emelkedők új rétege a nemzetségek építkezéseit tekintette példaképnek, ha korlátozottabb anyagi lehetőségei figyelembe vételével nem is az épületek méretét és csak ritkábban díszítésének igényességét tekintve, de az egyházak jogállását nézve mindenképpen. A 13. századra a fejlettebb gazdálkodási módszerek következtében is állandósultak a faluhelyek, központjukban a már túlnyomórészt kőből vagy téglából emelt plébániatemplommal. Nyugat-Magyarországon különösen kiterjedté vált ez a falusi birtokos réteg, és ez jól tükröződik Vas és Zala megyék falusi kegyúri templomainak jelentős számában.

71 A 12-13. században a falvak kisebb templomainak félköríves vagy négyzetes, esetleg négyszöggel is bővített szentélyei országszerte boltozottak voltak, az egyterű hajókat nem boltozták. Többnyire a hajók déli falán nyílt a bejárat, fölötte általában három keskeny ablakkal. Sok helyen található nyugati karzat (25. kép), a hajó elé vagy a hajó terébe épült nyugati toronnyal vagy anélkül. Az ország más részeihez hasonlóan Nyugat-Magyarországon is ismertek körtemplomok, többnyire kis apszissal. Néhány épület négykaréjos elrendezésű (Pápoc, a mai Szent Mihály-kápolna, 583, 587. kép; Ják, Szent Jakab-kápolna, 26. kép). A Nyugat-Dunántúl falusi templomainak kőfaragványai - kapukeretek, párkányok ívsorai, ikerablakok oszlopai - nem egy esetben előre gyártott formában kerülhettek az épületek gyakran téglából emelt falába, ahogy erre például a kapuzatok kőfaragómesteri szempontból egyes esetekben eléggé esetleges összeállítása alapján következtetni lehet: pl. Csempeszkopács, r. k. templom déli kapuja és a torony ablakainak furcsa, fejezetszerű lábazatokkal kombinált kis oszlopai (169-177. kép); Jakfa, r. k. templom párkányának ívsorelemei (60.7—38. kat. sz.; 260-261, 278-320. kép, 1. kihajtható melléklet); Magyarszecsőd, r. k. templom déli kapuja (Szerk. Kat. 70/1.; 500-501. kép); Meszlen, r. k. templom déli kapuja (63. l-l 8. kat. sz., Szerk. Kat.: 63/1.; 533-536, 542-557. kép); Oriszentpéter, r. k. templom déli kapuja (577. kép); Táplánszentkereszt, Szent Kereszt-templom déli kapuja (85.1-17. kat. sz., Szerk. Kat.: 85/1.; 864-871. kép). A téglaépületek gyakori dísze volt az esetenként ívsoros lezárással összekapcsolt lizénás faltagolás: pl. Magyarszecsőd, r. k. templom (498. kép); Meszlen, r. k. templom (513-514. kép); Rábatöttös, r. k. templom (622-623. kép); Táplánszentkereszt, Szent Kereszt-templom (857-858. kép); Vasalja-Pinkaszentkirály, r. k. templom (875. kép). Félköríves szentéllyel, téglány alaprajzú hajóval épült a 13. század második negyedében a nagygeresdi r. k. templom. A helyreállítás során feltárt déli kapuja, déli hajó-