Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Ismeretlen származású faragványok (Mezey Alice)

Mezey Alice ISMERETLEN SZÁRMAZÁSÚ FARAGVÁNYOK Azonossági szám: 36. A Szombathelyi Savaria Múzeum épületének az 1980-as években folyó felújítása miatt ideiglenes raktárakba kényszerült, összekeveredett, vegyes múzeumi raktári kőanyag­nak azt a részét, amelyik a jáki kőfaragványokat is tartalmazta, Bakay Kornél kőszegi múzeumigazgató a kőszegi Öregtoronyba, helyi elnevezésével a Zwingerbe mentette. Az igen vegyes kőfaragvány-együttestől elkülönítendő jáki töredékek feldolgozását, az egyes tételek leírását Szentesi Edit művészettörténésszel (MTA Művészettörténeti Ku­tatóintézet) 1988 késő őszén, a Lapidarium Hungaricum szempontrendszere szerint kezd­tük meg. Az addig leltározatlan anyagból két fő- és két (ideiglenes tartalmú) alcsoportot képeztünk; a biztosan jakiakét (LAHU-50-...), a biztosan nem jakiakét (ezek leltári szá­mot nem kaptak), valamint a vitathatóan jakiakét (LAHU-50?—...) és az ismeretlen szár­mazású (LAHU-I.H.-...) faragványok csoportját. Amíg az első főcsoport feldolgozását tovább folytattuk, a másodikat visszaszállíttattuk Szombathelyre. Ezek őskori temetkezé­si kőurnák, leltározott római kori kőfaragványok és Buócz Terézia, a Savaria Múzeum ró­mai koros régésze által azonosított egyéb, szintén római kori faragványok voltak. 1989 tavaszán a feldolgozás módszerét bemutató tanulmányi kiállítás nyílt a Zwingerben. A kiállításon az ismeretlen származású kőfaragványok nem szerepeltek, csupán azok a darabok, amelyeknek provenienciáját a feldolgozás során egyértelműen vagy nagy valószínűséggel sikerült meghatározni. Ezek közé tartozott például egy por­nói eredetű, feliratos kőtábla (1. a Lapidarium Hungaricum 6. kötetében: Pornóapáti, egykori pornói ciszterci apátság, 74.9. kat. sz.; 618. kép), amelynek leírása és rajza megtalálható Rómer Flóris jegyzőkönyvében, vagy a szombathelyi székesegyház 1913-ban elbontott Szent Márton-oltára tabernákulumához tartozó töredékek (1. a La­pidarium Hungaricum 6. kötetében: Szombathely, székesegyház, 35.1^1. kat. sz.; 800. kép). A jáki csoport feldolgozása során a két alcsoportba sorolt kőfaragványok egy ré­sze az újabb felismerések nyomán más csoportokba sorolódtak át, a tételek száma en­nek megfelelően változott. A kőszegi kiállítás időszakában 22 tételből álló, kérdőjele­sen jakiak közül azóta hat került át a jakiakhoz, s a 20 tételből álló ismeretlen szárma­zásúak közül szintén hatnak sikerült a provenienciáját meghatározni. Az alább tárgyalt kőfaragványcsoport a két ideiglenes alcsoport újabb, együttes re­víziója alapján azokat a tételeket tartalmazza, amelyeknek jáki származására az elmúlt bő évtizedben semmilyen bizonyíték vagy érv nem merült föl. Ennek tételenkénti váz­latos kifejtését esetenként a feldolgozás E betűjelű pontja tartalmazza. Az ideiglenes al­csoportok fennmaradó részének - amelyeknél ajaki származás valószínűsége indokol­ható formában továbbra is fennáll - közzétételére a Lapidarium Hungaricum Ják kőfa­ragványait feldolgozó, Vas megyei 3. kötetében kerül majd sor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom