Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Egyházashollós, római katolikus templom (Tamási Judit, Ivicsics Péter)

téglalap alaprajzú hajóhoz kifelé tartó oldalfalakkal rendelkező, szintén téglalap alakúnak szánt szentély csatlakozik. Egyenes szentélyzáródású falusi templomainknál ugyanis lényegesen gyakoribb a rövidebb, négyzetes alaprajzú szentély, bár ismert a nyújtott változat is (Sajókeresztúr, ref. templom

45

; Selyeb, ref. templom

46

). 3. Továbbra sem zárható ki az a lehetőség sem, hogy a felmenő gótikus hajófalak és a feltárt szentélyalapfalak valamennyien teljesen egykorúak. Eszerint tehát egy falusi plébániatemplomoknál szokatlanul nyújtott szentélyű - amennyiben a „2. diadalív" a déli oldalon is kimutatható: szentélynégyszöges -, szabálytalanul kitűzött sokszögű szentélyfejben végződő, gótikus egyházról lenne szó, amelyhez nem sokkal később egy nyugati tornyot építettek. Késő román kori falusi templomaink egy sajátos, részben analóg - nyújtott, de félköríves záródású szentélyű, illetve előbbi és a szentélynégyszöges közti átmeneti formájú - csoportját mutatta ki Melis Katalin a Pest környéki falvakban.

47 Szabálytalan sokszögű záródású (ám nem nyújtott) például a bakonyszentlászlói ev. templom és a somogyvámosi, az Ihászi-dűlőben álló templomrom szentélye,

48 valamint a ruszti „kettős szentélyű" templom korábbi része, a 13. századi kápolna.

49 Ugyanakkor Balatonfüred-Papsoka példája arra figyelmeztet, hogy a szabálytalanságok mögött olykor tudatosság is meghúzódhat: 1438 után épült, poligonális záródású, gótikus szentélyénél egy meghatározott lábméretre épülő szerkesztési elvet lehetett utólag kimutatni.

50 Az alapfalaiban feltárt szentély középtengelyében egy rézszögekkel kivert fakoporsóban eltemetett, sarkantyús férfi pontosan nem datálható (kb. 16. századi) sírjára akadtunk, akiben az akkori kegyúri család valamelyik tagját sejthetjük. Az I. periódusú padlószint alatti, sokszorosan bolygatott, barna föld rengeteg embercsontot és néhány koporsószeget tartalmazott, az egymást átvágó temetkezések maradványait. E rétegben nem, de a bolygatatlan kavics altalajon két részlegesen megmaradt temetkezést sikerült feltárnunk. Sírgödör sem itt, a temetkezések legalsó rétegében, sem feljebb nem volt megfigyelhető. Koporsós temetkezésekre a fent említett féríisíron túl csupán a koporsószegek utaltak, famaradványok nem. n. PERIÓDUS: A (GÓTIKUS) TORONY Az impozáns méretű, zömök arányaival tömegében még román kori jellegű, a nyugati homlokzat elé ugró torony a hajóval ellentétben téglából épült, erősen meszes, kavicscsal kevert habarcsba rakva (téglaméret: 28x15x7 cm). Enyhén csúcsíves, elszedett bejárata a nyugati oldalon nyílik, északnyugati és délnyugati sarkán egy-egy átlós támpillért találunk. A toronyalj északi és déli falába egy-egy ülőfülke mélyed. A toronyaljban végzett feltárás során a jelenlegi padlószinttől mért 30 cm-es mélységben kibontottuk a déli fülke ülőkéjét, amely 45 cm széles volt. 50-55 cm-rel alatta kis padkát találtunk; a középkori járószint - egy kétszer megújított, szürkéssárga agyagpadló - erre húzódott rá, s a toronyalj vakolatának alja is ugyanezt a szintet rajzolta ki. A toronyaljnak tehát a középkorban nem volt kőburkolata. Kivételt ez alól csupán a nyugati bejárat íve alatti rész képez, ahol a déli káva tövében feltártunk egy középkori küszöbszintet, amely az agyagpadlóval azonos mélységben feküdt. Habarcsba rakott tégladarabokból, terméskövekből és csatári zöld kőből alakították ki, a második kősorban nagy folyami kavi-