Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Egyházashollós, római katolikus templom (Tamási Judit, Ivicsics Péter)

volítása során a hajó nyugati falában, a toronytól északra egy másodlagosan befalazott, római kori, faragott márványlap bukkant elő.

26 (2. kép) Találtak továbbá az északi hajófalban egy keskeny, lőrésszerű, csúcsíves ablakot (57.6. kat. sz.; 226. kép), amelyről később megállapítottuk, hogy nem az eredeti helyén van. A torony első emeletén felfedezték az elfalazott román kori ablakokat, a déli homlokzaton pedig - a cementes lábazatot megbontva - azt a 19. századi lábazatot, amelyet középkorinak véltek, de amely valójában a középkori templom elbontott részének másodlagosan felhasznált köveiből épült. A helyreállítás során az említett kis ablakot bemutatták, és a hajó északi homlokzatán a vakolat eltérő színezésével - a gótikus falkoronát megközelítő pontossággal követve - jelezték a középkori és a 19. századi falszövet elválását. E nagyon is korlátozott mértékű vizsgálat nem segített hozzá a templom építéstörténetét illető addigi vitás kérdések tisztázásához, így például a torony 15. századi keltezését

27 nem bírálta felül. Ennek nyomán került be a szakirodalomba az a tévedés is, hogy az északi hajófalban két (!) román kori ablak volt befalazva.

28 Az épületre vonatkozó, imént összegzett ismereteinket számottevően bővítették és az addig előkerült kőanyagot a többszörösére gyarapították az OMF Műemlékfelügyeleti Osztályának, később az OMvH Műemlékfelügyeleti Igazgatóságának irányításával folyó külső helyreállításhoz, illetve belső burkolatcseréhez kapcsolódó megfigyelések és leletmentő, illetve szondázó jellegű kutatások, amelyeket 1985-1987-ben, majd 1993-ban Valter Ilona, később Tamási Judit végzett, Ivicsics Péter területi előadó és Bárány László kanonok, helybeli plébános közreműködésével. S bár ezek nyomán nem egy korábbi feltevésünk felülvizsgálatára kényszerültünk, a templom középkori építéstörténetének relatív időrendjét még mindig nem sikerült megnyugtatóan tisztáznunk. I. PERIÓDUS: A GÓTIKUS HAJÓ ÉS AZ ELBONTOTT ELSŐ SZENTÉLY Ehhez a periódushoz egyértelműen egyelőre csupán felmenő falak köthetők. A gótikus hajófal kb. a 19. századi ablakok könyöklőjének magasságáig ma is áll. Elsősorban törtkőből, kisebb részben sárgásfehér, porózus felületű, mállékony mészkő kváderekből és másodlagosan felhasznált téglákból épült, sárgás színű habarcsa meglepő módon - a szentélyalapozáséval ellentétben - homokos, omlékony, rossz minőségű. Ebben a periódusban az építők másodlagosan korábbi, ismeretlen eredetű kőanyagot (római mellvédlap [2. kép], két kis csúcsíves, román kori ablak - 57.6-7. kat. sz.; 226-227. kép -, Agnus Dei-t ábrázoló dombormű - 57.5. kat. sz.; 225. kép) is felhasználtak. A törtköves falú hajó déli oldalán nyílt a középkori templom bejárata. (218. kép) Az eredetileg csúcsíves záródású, egyszerű körtetagos profilú kőkerettel ellátott nyílást, amelyet a 19. századi nagy átalakítás alkalmával saját kőanyagával falaztak el, az 1986-1987. évi kutatások során kibontottuk, és vastagon fehérre vakolt, illetve meszelt rézsűjét a belsőben is megtaláltuk (57.8-15. kat. sz., Szerk. Kat.: 57/1.; 228-229. kép). Valószínűleg nyugaton, a (későbbi) toronyalj felől is vezetett bejárat a középkori hajóba - legalábbis erre utal a hajó nyugati zárófalának toronyalj felőli oldalában kialakított két lépcsőfok -, ám a 19. századi rézsűs ajtónyílást pontosan annak helyén alakíthatták ki, ugyanis a hajó nyugati felmenő falának az ajtó körül kibontott szakaszán