Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)
Vas megye műemlékeinek töredékei 1. - Bevezetés (Lővei Pál)
belsőjébe (100. kép) beépített, részben át is faragott díszítmények viszont, a közelükben újrafelhasznált, román ablakkal együtt csak az épületet bemutató tanulmányban kaptak helyet, ahogy a szőcei r. k. templom áthelyezett ablakai is - ezekhez elhelyezésük következtében a leltározás során nem lehetett kielégítő módon hozzáférni, lehetetlen volt a méréseket, a kőanyagvizsgálatot elvégezni. Csak remélhetjük, hogy ez a munka olyan figyelemfelkeltő erejű lesz, ami kedvezően kihat majd a benne feldolgozott anyag megbecsülésére, és a nem egy esetben méltatlan helyzetben tárolt kőfaragványok megfelelőbb körülmények közé juthatnak. Ha ezáltal kezdenének el avulni adataink, korántsem bánnánk; félő azonban, hogy a feldolgozott töredékek egy részének emlékét nem is sokára már csak köteteink fogják őrizni, ahogy már ebbe a munkába is felvettünk olyan emlékeket, amelyeket csak korábbi múzeumi iratokból, publikációkból vagy műemléki dokumentációkból ismerhettünk (pl. Csempeszkopács, 37.1—4. kat. sz.; Gasztony, 93.3^4-. kat. sz.; Kőszeg, vár, 68.8-10, 68.12, 68.16, 68.71, 68.85-86, 68.92. kat. sz.; Pornóapáti, 74.10. kat. sz.; Szombathely, vártemplom, 81.2-3. kat. sz.; Szőce, 47.7-8, 47.13. kat. sz.; Sámfáivá, App. 1.5. kat. sz.; sorozatunk első, összefoglaló kötetében is szerepelnek olyan töredékek, 6 amelyeknek mára már nyoma veszett - pl. a celldömölki középkori bencés apátság 54.4-5. kat. sz. tételei, vagy a kőszegszerdahelyi 69.2. kat. sz. faragvány). * A Bevezető további részében a feldolgozott emlékanyag vázolt esetlegessége miatt csupán néhány közelebbi-távolabbi, az emlékek alapján már ma is értékelhető összefüggésre kívánjuk felhívni a figyelmet, valamint némileg kronológiai rendbe szeretnénk szedni a katalógusban a földrajzi nevek abc-sorrendjében szereplő emlékeket. Ennek az elején azonban a program egy jellemzőjére kell felhívni a figyelmet: a Lapidarium Hungaricum anyaggyűjtése nem öleli fel a római kőfaragványok körét, azoknak feldolgozása ugyanis más, részben nemzetközi korpusz-sorozatokban már régebben megkezdődött, és tart ma is. 7 E bevezetésben mégis említést érdemelnek legalább azok a darabok, amelyekkel a későbbi korok épületeiben minduntalan találkozik a kutató, sokszor az egyszerű szemlélő is. Egyes esetekben csak az újra felhasznált márvány anyaga utal római eredetre: pl. a táplánszentkereszti r. k. templom déli kapujának két alsó, belső szárköve (85.16-17. kat. sz.) és a diadalív északi falazatában lévő márványtömb, a dozmati templom toronyaljának fehér márvány lépcsőfoka, vagy egy Vasalja-Pinkaszentkirály lelőhelyű, faragásnyomokat mutató tömbkő (44.4. kat. sz.) esetében. Római eredetű lehet a pornói r. k. templom 13. század elejéről származó, később már harmadlagosan szenteltvíztartóvá átfaragott fejezetének (74.4. kat. sz.; 607-610. kép) márványanyaga is. Kőanyagának jellege mellett a tetején megfigyelhető klasszikus tagozat alapján római kőemlék újrafaragásával jött létre az ún. szentkirályi timpanon (Szombathely-Szentkirály, 91.1. kat. sz.; 823-824. kép). A vasszilvágyi r. k. templom déli kapujának befalazásából római szarkofágnak a középkorban hasábokra vágott darabjait bontották ki (34.2-7. kat. sz.; 915-918. kép). Vasalja-Pinkaszentkirály r. k. templomában a 18. században már harmadlagosan befalazott, átfaragott római töredékek kerültek elő (44.17-19.; 893-894. kép). Máskor a falkutatás során feltárt faragványt lehetett a vakolat kihagyásával bemutatni (Egyhazashollós, mellvédtöredék a r. k. templom tornyának falában 8 : 2. kép). Egy-
