Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Csempeszkopács, római katolikus templom (Mendele Ferenc, Lővei Pál)

kat leszámítva - csak egyrétegű, törtfehér színű vakolatot találtunk, és ezen piros, valamint fekete festésnyomokat. Ezt a 18. századi festést a hajóba vezető déli templomajtó timpanonjában és faragott keretkövén is (nyomokban) megtaláltuk. A korábban már igényesen restaurált hajó- és szentélybelső a falkutatást számunkra itt már nem tette lehetővé, csak a külsőben. A freskók miatt a középkori járószint feltárására is csak módjával vállalkozhattunk. A hajó félköríves záródású, délre néző résablakainál végeztünk csak részben feltárást, amelynek során bebizonyosodott, hogy itt eredetileg is csak két ablak világította meg a templomhajót, és ablakainak falazott kávája is egyértelműen az eredeti nyerstégla architektúrára utal. A toronyban végzett falkutatás (déli bejárat, a hajó felé nyíló átjáró későbbi kialakítása stb.) azt igazolta, hogy az alsó három szintet dongaboltozat fedte. (A második szint fölötti boltozat még ma is áll.) A torony és a hajó közötti közvetlen vizuális és funkcionális kapcsolat csak a fenti dongaboltozat fölött volt. A falkutatás egyik legfontosabb eredménye a torony ikerablakainak, az ezt tagoló oszlopoknak eddig ismeretlen, egyedi értékű, középkori lábazatai. (173-177. kép) Az öt oszloptörzs alatt (a mintegy 30^40 cm magas, utólagos felfalazást elbontva) jó állapotban lévő, kőből faragott, középkori lábazatok kerültek elő, sőt a keleti, félköríves záródású, keskeny ablakban is egy hasonlóan gazdagon faragott lábazatot tártunk fel. A lábazatok épen maradt faragásai arra utalnak, hogy a részbeni befalazás nem sokkal elkészülésüket követően (vélhetően egy évszázadon belül) már megtörténhetett. A nyugati és az északi felső ikerablaknál a kibontott lábazatok jószerint azonosak. A két déli hasonló, de az északi és a keleti eltérő megoldást mutat. (A nyugati felső toronyablaknál befalazott lábazatot nem találtunk.)

2 Értékes és az építési időre perdöntő adatot hozott a hajó déli kapujának kutatása. Ez a bejárat és a hajófal kapcsolata, bekötése ugyanis arra utal, hogy a díszesen keretezett kapu a sokszori kétkedések ellenére a hajóval egy időben készült, és nyert itt elhelyezést. (170-172. kép) A tornyon jelentkező repedések miatt is csak kisebb, kutatóárokkal végzett régészeti és műszaki megfigyeléseket végeztünk el. Ennek során egyértelműen megállapítottuk, hogy a templom egy mesterséges dombon áll. A templom körüli temetőt csak sövényfal vehette körül, és a külső, középkori talajszint a jelenlegivel lényegében azonos szinten lehetett. (A jelenlegi talajszint alatt ugyanis három téglasor után már a kő alapfal jelenik meg.) A déli bejárat előtt fellelt, elszedett, helyenként nyíláskeretre utaló, bemélyedésekkel ellátott, tagozatlan kőtöredékek eredetét és helyét nem sikerült tisztázni. (37.3-4. kat. sz.) A datálás kérdéséhez sem a kutatás során feltárt építési folyamat technológiája, sem a máshol gyakran előforduló alaprajzi rendszer nem ad biztos támpontot. Csupán a hajó déli kapujának elemzése, értékelése teszi lehetővé azt, hogy a templom építési idejére utalást tehessünk. A gazdagon díszített, déli bejárat egy időben épült a templomhajóval és a szentéllyel. A mester minden bizonnyal ajaki apátsági templomon dolgozók között keresendő. A kutatási eredmények alapján is valószínűnek tartjuk, hogy a csempeszkopácsi templom hajója és a szentély 1250 körül készült. A torony később épült a templomtesthez. Ezt az előkerült ikerablakok lábazatai is bizonyítják, amelyek már egy másik kőfaragó műhely munkái. Erre utal az is, hogy a hajótól és a szentélytől eltérően, ahol a falazásnál mészhabarcsot használtak, a torony