Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)
Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Csempeszkopács, római katolikus templom (Mendele Ferenc, Lővei Pál)
Mendele Ferenc CSEMPESZKOPÁCS, RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM Azonossági szám: 37. A kis Vas megyei község középkori római katolikus templomával a szakirodalom gyakran foglalkozott, hiszen jellegzetes képviselője falusi templomaink egyik karakteres csoportjának. 1 (169, 178. kép) A 13. század közepén épült egyház az egykori Kopácsfalu területén áll (Árpád tér 11.). 1342-ben már Szent Mihálynak szentelt plébániatemplomként említik. Az 1697-1698-as Kazó-féle bejárás szerint a templom zsindellyel fedett kőtornya és hajója erősen rongált, beázik. A hajóbelső színezett deszkamennyezet fedi, szentélye téglával burkolt és boltozott. Az 1758-as látogatás során a templomról részletesebb beszámoló született. Ez az írás nemcsak az épülettel, hanem annak falképeivel, festményeivel is foglalkozik. Rögzíti, hogy „A templom szentélye kelet felé fordul, rongált zsindellyel fedett, alapzata erős, különösképpen a boltozatos szentélyben. Egyéb helyeken festett deszkamennyezettel fedett, kórusmellvédje deszkázott, kórusa és szószéke falazott. Egyetlen kapuja déli oldalon van, faragott báránnyal díszített. A templom elejéhez falazott torony kapcsolódik, mely zsindellyel fedezett...". 1966-ban a templomban korábban feltárt falképeket az Országos Műemléki Felügyelőség megbízásából Lente István festőrestaurátor vezetésével helyreállították, később (1967) a külső párkányok feltárására és restaurálására is sor került. Az épület építészeti értékeinek eltárására és az ezzel kapcsolatos kutatásra ezt követően, 1967 utolsó harmadában került sor. A helyreállítási-restaurálási munkák során jószerével sikerült feltárni a templom építészettörténeti és képzőművészeti értékeit, egyben sikerült választ adni az eddigi bizonytalanságokra is. A templom felmérése, annak értékelésével (1967), továbbá az ezzel egy időben végzett kutatás (végezte Dercsényi Balázs, jómagam és Vándor András) több, addig ismeretlen megfigyeléssel és adattal szolgált. Ekkor vált bizonyosság, hogy az egy időben épített szentélyhez és hajóhoz csatlakozó torony később épült. Erre utal az eltérő alapozás (a hajónál - a három felső téglasor után - kő, a toronynál téglával kevert kő alapfalat találtunk), a lábazatok eltérő profilja, valamint az, hogy a torony déli és északi fala sehol sincs a hajó nyugati falához „bekötve". A feltárás során derült ki az is, hogy a toronyba (délről) félköríves záródású ajtó vezetett, valamint, hogy a templomhajóhoz kötődő, most meglévő közvetlen „átjárást" (mármint hogy a toronytest és a templomhajó között) később alakították ki. A kutatás jóvoltából azt is rögzíteni lehetett, hogy a templom eredetileg vakolatlan, nyerstégla homlokzatú volt, a 17. századig. Erre utalhat a lábazat idomtéglája, továbbá a díszes párkány. A 17. században készült külső vakolatnál - a későbbi javításo-