Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Bük, római katolikus templom (M. Kozák Éva)

daló gerendát fektettek át a korai diadalív maradványai fölött. A diadalív mai képe a barokk építkezés idején alakult ki, a 18. században.

28 A román kori kőanyag jellegzetes darabja két oszloplábazat, amely konzolos alátámasztással ugrott ki a fal elé (51.35-36. kat. sz.; 127-132. kép). A falkutatás során a hajó délkeleti és északkeleti szögletében egy-egy csúcsíves keresztboltozatos építmény - oltárbaldachin - lefaragott konzolai és a hozzájuk tartozó boltozatok levésett nyomai kerültek elő. A két baldachin szabadon álló oszlopokra támaszkodott.

29 A régészeti kutatás megállapította, hogy a hozzájuk tartozó oltárok alapjaiból nem maradt semmi, mert a 17. századi kriptákkal és a 18. századi barokk építkezések során kialakított oltárokkal az eredeti, középkori részleteket eltüntették. Feltételezzük, hogy a konzolos oszloplábazatok az oltárbaldachinokhoz tartoztak. A két faragvány kőanyagában és stílusában a 13. századi építkezésekhez köthető. A templomhajó északkeleti szögletében, feltöltésben került elő egy román kori fülkekeret indító eleme (51.37. kat. sz.; 133. kép). A keret profilját két egyforma vájat alkotja, amely alul, a kő sarkánál S alakú motívumból indul. Ez a díszítési forma a templomban több faragott részleten is feltűnik, így a déli kapu bélletének tagozatain, a szentély keleti oldalán másodlagosan beépített, román kori ablakon és a hajó északi falát tagoló, kettős barokk pillér alatt feltárt falfülkében. Eredetileg négy csúcsíves fülke öszszefüggő sora helyezkedett itt el. A barokk kápolna építésekor a két középső fülke elpusztult, így a helyreállításkor csak a két szélső nyert bemutatást. A keretkő az egyik fülke jobb oldali darabja. A kőfaragvány különösen értékes, mivel a fülkék kőkereteiből eredeti helyén egy sem maradt meg. A templom román kori építési periódusából való egy háromnegyedoszlop kisméretű fejezete, amely vaskos levelekből épül fel, felül pedig négyszögletes fedlemez zárja (51.38. kat. sz.; 134-135. kép). Fennmaradt továbbá három szárkőelem, közülük kettő egyező profilú (51.4CM1. kat. sz.; 138-139. kép), a harmadik az előzőktől eltérő (51.39. kat. sz.; 136-137. kép). Ezen faragványok eredeti helyét nem tudtuk megállapítani. Az igényesen megépített, egységes képet mutató román templom egyéni jellegét megtartotta a gótikus átépítési munkák során is. Mielőtt a gótikus szentéllyel foglalkoznánk, még egy épületrészről számot kell adni. A félköríves szentélymaradvány feletti, korai, poligonális szentély északi falához téglából gótikus sekrestyét építettek. A sekrestye alapfalait a kutatás során megtaláltuk, építését a korai, poligonális és a 15. századi, támpilléres szentély építése közötti időre tehetjük, feltehetően a 14. század közepére. A feltárás során feltöltésben (51.49. kat. sz.), a szentély alatti, 17. századi kriptában, másodlagos befalazásban (51.42., 51.48. kat. sz.; 140-141. kép) és bontási munkák során (51.43. kat. sz.) egyszerű, orrtagos bordatípust követő bordák kerültek elő. A szentélyétől eltérő jellegű bordákat kizárásos alapon a gótikus sekrestye boltozatához kapcsoljuk. A 17. századi építkezések idején az északi homlokzaton egy szószéket építettek, amelyhez a feljárat a sekrestyéből vezetett, ugyanekkor a gótikus szentélyben a boltozatot lebontották. A sekrestye boltozatát is ekkor bonthatták le, mert a szentély alatti, 17. századi kripta falaiban a két épületrész kétféle bordái együtt szerepelnek másodlagos befalazásban. A további hat gótikus kőfaragvány közül három darab orrtagos borda (51.45-47. kat. sz.; 142-146. kép), másik három pedig elszedett szárelem (51.51-53. kat. sz.).