Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Bük, római katolikus templom (M. Kozák Éva)

A protestantizmus egyik környékbeli szellemi központjának, Csepregnek közelsége hozzájárult, hogy Bük falu birtokosai - egy fennmaradt adójegyzék utalása alapján - 1595-ben csatlakoztak az evangélikus valláshoz. Első ismert nevű lelkésze Lakosi Gergely, aki 1662-ben működött a településen. A gyülekezet pártfogói Alsó-Bük (Mankófalva-Bük) birtokosai, a Mankóbüki Horváth család és a Fodor család voltak.

11 A templomon az evangélikus időben jelentős átépítéseket és bővítéseket végeztek. Egy 1657-ből származó adat említi, hogy a büki templomhoz építőanyagot kértek Sopron városától.

12 Az 1738. évi canonica visitatio feljegyzései szerint 1658-ban készült a torony, így pontosan datálhatjuk az evangélikus időszak építkezéseit. Az egyház kegyuraságának birtokosa ebben az időben a Mankóbüki Horváth család, amelynek tagjai a 17. században jelentős tisztségeket viseltek. Mankóbüki Horváth Ferenc az 1640-1648 közötti időben Vas vármegye főjegyzője volt.

13 A templomon folyó építkezéseket a család nevéhez fűzhetjük. A büki templom a 17. század második felében visszakerült a katolikusok kezére; az 1687. évi országgyűlésen már az elfoglalt templomok között említik.

14 A visszafoglalás után az egyház patrónusa Felsőbüki Nagy István, a család jelentős személyisége, Sopron megye alispánja, királyi személynöki ítélőmester, királyi tanácsos és nádori ítélőmester. Az ő idejében, 1696-ban épült a büki kastély, és ő restauráltatta és bővíttette 1732-ben a templomot. 1736-ban bekövetkezett halála után feltételezhetően a szentély alatti kriptába temették.

15 A templom épületére vonatkozóan értékes adatokat őriztek meg számunkra a győri Püspöki Levéltárban fennmaradt, egyházlátogatási jegyzőkönyvek.

16 Ezek közül a legkorábbi, 1697-ből, a locsmándi főesperesség vizitációs könyvében maradt fenn.

17 Szövege szerint „... A templom a falun kívül, valahogy tőle távol épült. Zsindellyel fedett. Boltozatos szentélye van. A templom hajóját düledező, táblás mennyezet fedi. Kétrészes fa kórusa van, kő szószéke és kő oltára az úrvacsorához. Tornya kőből készült, három harangja van." Az adatok egy része olyan részletekre vonatkozik, amelyek a későbbi, 18-19. századi építkezések nyomán átépültek, megváltoztak. A Rákóczi-szabadságharc alatt és az azt követő időben az épület elhanyagoltabb, mint ezt az 1714-ből fennmaradt egyházlátogatási jegyzőkönyv is mutatja.

18 Ekkor kegyurát sem említik. Az 1733. évi feljegyzések arra utalnak, hogy akkoriban az épületen tatarozási munkák folytak.

19 (A kegyúr, mint erre már utaltunk, Felsőbüki Nagy István volt.) A Nagy család 1757-ben újjáépíttette a templomot, és a tekintélyes Czompó család két oldalkápolnát emeltetett. Az 1873-ban íródott egyházlátogatási jegyzőkönyv az 1871-ben folytatott restaurálási munkákat idézi.

20 Jankovich Izidor, egy csepregi birtokos család leszármazottja, 1813 és 1857 között volt birtokos Bükön. „J.I." monogramos tégláival találkoztunk a büki templomban. Halála után, 1857-ben a büki birtokot leánya, Klementina, Markovich Gusztávné örökölte. E patrónusok korszakára esik a templom nagy renoválása. Ok emeltették a szentély déli oldalához épült, a legutóbbi restauráláskor lebontott sekrestyét az oratóriummal, monogramjukat és a renoválás évszámát a renoválási tábla őrizte meg (51.54. kat. sz.; 148-149. kép). A 18-19. századi építkezések a középkori templom tömegét jelentősen megváltoztatták, számos középkori részletét elpusztították vagy eltakarták. Az épület helyszíni kutatása 1972-ben kezdődött a Sándyné Wolf Katalin által vezetett falkutatással. Ennek során a hajó homlokzatán a vakolat alól előtűntek a lefara-