Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Bozsok, Batthyány-várkastély – „alsó kastély” (Koppány Tibor, P. Hajmási Erika, Ivicsics Péter)

meg Sibrik Gábor. Ennek az évnek őszén a családi ellenségeskedés és gyűlölködés megszüntetése érdekében a testvérek a pozsonyi káptalan előtt kötött szerződéssel nyolcezer forintért az egész kastélyt Batthyány Ferenc kezére adták, de kikötötték a közös akarattal való visszaváltás lehetőségét. Ekkor írták az épületet először alsó kastélynak, ugyanis 1614-ben a néhai Sibrik Osvát hasonló nevű unokája és felesége, gersei Pethő Éva felépítette a ma is álló felső kastélyt (1614-ben történt építését a kapuja feletti, címeres kőfaragvány évszáma bizonyítja). Az alsó kastély 1616-ban történt adásvételét 1617-ben II. Mátyás király is megerősítette.

10 A Sibrik-levéltárnak az 1620-as évekből fennmaradt iratai azt bizonyítják, hogy bár a kastély birtokjoga az 1616-ban kifizetett nyolcezer forint fejében Batthyány Ferencet illette, az épületben változatlanul néhai Sibrik István gyermekei laktak. Az 1621-ben végrendelkező ifjabb Sibrik György kastélybeli részét akkor feleségére hagyta, 1628-ban pedig ifjabb Sibrik István vallotta a megye hatósága előtt, hogy Zsigmond bátyjának halála után annak özvegye átadta neki kastélybeli részét. Az utóbbiban két pince szerepel, közülük az egyik boltozott és az afeletti, valamint egy bástyában levő szoba, a felettük levő emeletiekkel együtt. Eszerint tehát az 1602-ben készként említett szárny alatt pince, a másik sarkán pedig szobát magába foglaló bástya és valamennyi felett emeleti helyiségek voltak.

11 Batthyány Ferenc birtoklásának éveiből egyetlen építésre vonatkozó adat maradt 1619-ből. Eszerint a bozsoki uradalmat vezető sáfárnak, Paur Mihálynak azt írta Batthyány Ferenc, hogy a megkezdett kőkerítést másfél öl magasan folytassa, és a kőművest, „Master Parthyt" abban az esetben sem szabad elküldeni addig, amíg a munkát be nem fejezte, ha az a munka kifogásolni való.

12 A kastélyon valószínűleg semmiféle építés nem történt, ifjabb Sibrik István 1629-ben készült végrendeletében ugyanis azt írta, hogy amikor ő Tamás bátyjától átvette a kastélyt, csak puszta falai álltak. Az ifjabb Sibrik István és felesége, rimaszécsi Széchy Fruzsina 1632-ben váltotta vissza a kastélyt néhai Batthyány Ferenc fiától, I. Ádámtól. A nyolcezer forintot ebben az évben fizették le a rohonci kastélyban tanúk előtt.

13 A visszaváltást újjáépítés követte, amelyben Széchy Fruzsina hozománya mellett az ifjabb István anyja, Bánffy Katalin is segített anyagilag. Elképzelhető, hogy ekkor fejezték be az 1602-ben félbehagyottként említett épületrészt. A kastélyon kívül újjáépítették a templomot is, az 1636ban elhunyt Széchy Fruzsinát már oda temették. A század közepén az idős Istvánon kívül Katalin leánya és annak férje, Zay Péter, valamint néhai Sibrik Gábor fia, Kristóf lakott a kastélyban. A család többi tagja addigra elhunyt, vagy elszármazott Bozsokról.

14 1660 után a kastély lakója, Sibrik Katalin, Zay Péter halála után már „Lukadelli Babtista János" felesége volt. A második férj, az olasz származású Giovanni Battista Locatelli Batthyány Kristófnak, aki az 1632-ben szereplő I. Ádámnak a fia, a Kanizsával szembeni végvárak generálisának volt ismeretlen beosztású tisztje. Rajtuk kívül az 1616 és 1648 között szereplő Sibrik Kristóf két fia, Gábor és Miklós éltek az épületben, örökös azonban sehol nem volt. A kastélyra, ahogyan azt a későbbi adatok elárulják, a család másik ága tartott volna igényt, ha 1662 tavaszán a gyilkosságba keveredő Locatelli elítélése miatt az nem kerül véglegesen a Batthyányak kezére. A per részleteiről a családi iratok nem szólnak. A gyilkosság áldozata, Jármán Péter - talán Locatelli tiszttársa? - halála után Batthyány Kristóf generális öccse, Pál fegyveres katonasággal szállta meg a kastélyt, Locatellit és ott tartózkodó testvérét letartóztatták, a rohonci kastély börtönébe zárták, majd ugyanott Rabby István királyi fő-