Horler Miklós: Budapest 1. budai királyi palota 1. Középkori idomtégla töredékek (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 4. Budapest, 1995) (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 4. Budapest, 1998)

A budai királyi palota középkori idomtégla töredékei - I. Kutatástörténet

rökről szólnak, amelyekből idomtéglák kerültek elő. Sőt, hangsúlyozzák, hogy nem feltöltésekben, hanem gödrök zárt leletanyagában tárták fel a töredékeket. A gödrök pontos hivatkozásait azonban nem nevezik meg.

10 A vita a továbbiakban egy időre elcsitult, csak 1961-ből ismerünk Zolnay Lászlótól a kérdésről egy újabb cikket.

11 Alig tett benne említést az idomtéglákról, mindössze egy rövid bekezdésben szólt róluk. 13. és 14. századi falusi templomok (Csaroda, Küküllővár, Tompaháza) párhuzamaira utalt Entz Géza nyomán. Ezenkívül Csemegi József szóbeli, 14. századi keltezésére hivatkozott. Az idomtéglákkal ekkor még komolyabban nem foglalkozott. Gerevich László viszont a teljes idomtéglaanyagot áttekintette 1966-ban a palota feltárásáról írt monográfiájában.

12 Négy táblán harminc elem fényképét közölte, emellett rekonstrukciós rajzokat is bemutatott. Megnevezte a legfontosabb lelőhelyeket, és azt is megírta, hogy eredeti helyzetben egyetlen téglát sem tártak fel. A téglák jelentős részét változatlanul a 13. századból származtatta, és úgy vélte, hogy ezek eredeti helye délen, a Kisudvar körül állt legkorábbi épületeken volt. A későbbre keltezett téglákat a könyvtárat is magába rejtő épületen, vagyis az I. díszudvar keleti szárnyán, a kápolnától délre képzelte el. Stilisztikai ismérvek alapján három csoportra bontotta az idomtégla anyagot, és ezzel egyben időrendet is felállított, amelyben a téglák készítését a 13. század derekától a 15. század elejéig százötven év terjedelmében helyezte el. Az első csoportba egy kiegészíthető faloszlopot, levélköteggel és fürttel, valamint egyéb növényi mintákkal díszített elemeket és egy téglacímert sorolt. Ezek stílusuk alapján szerinte a 13. századból valók. Itáliai párhuzamokat említett, de megjegyezte azt is, hogy az itáliai téglaépítészet archaizál, ugyanezen mintákhoz 14. századi példák is társíthatok. Ezért a műhely munkáját igen hosszúra nyúlónak képzelte el, amely a század derekától egészen a századfordulóig tartott. A második csoportba véleménye szerint nyíláskeretek és párkányok díszített sávjai, kúszóleveles ívek és tagozott keretelőelemek tartoznak. Ezek szerinte az előző csoporttól motívumukban és formálásukban is különböznek.

13 Nagyon figyelemre méltó, hogy Gerevich László a nyíláskeretdíszek párhuzamait az itáliai palazzók homokzatain találta meg, és a második csoport tégláit a 14. századra keltezte. A harmadik csoportba, amelyet a 14. század végéről eredeztetett, minden egyéb elemet besorolt. Ezek főleg szerkezeti elemek, valamint gótikus vakmérművekkel díszített téglák. Talán a vakmérmuves díszítés indokolta számára, hogy a növényi ornamentikával díszített tégláktól különálló csoportot alkosson. Az előző két csoportban itáliai hatásokat fedezett fel, ellenben ebben a csoportban inkább északi hatásokat figyelt meg.

14 Ugyanebben az évben jelent meg Balogh Jolánnak a Mátyás-kori művészetről írt monográfiája, amelyben Gerevich László állításaival ellentétes következtetéseket olvashatunk a budai idomtéglákról.

15 Balogh Jolán az összes idomtéglát Mátyás király korába helyezte. 0 közölte először katalógus formájában a Hauszmann által megtalált idomtéglákat. Mégis a feldolgozásban csak az egyes elemek és minták művészettörténeti párhuzamainak keresésére szorítkozott.

16 A töredékek gótikus formáit egyértelműen későinek tartotta, és a tagozatok lágy mintázásában már a reneszánsz felfogást vélte felismerni. Gerevich Lászlóhoz hasonlóan Balogh Jolán is észak-itáliai, lombard analógiák segítségével rekonstruálta az egyes töredékek eredeti rendeltetését. Keltezé-