Horler Miklós: Budapest 1. budai királyi palota 1. Középkori idomtégla töredékek (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 4. Budapest, 1995) (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 4. Budapest, 1998)
Középkori idomtéglák Budán (Duma György)
(x=0-100% AI2O3) növekvő értékei szerepelnek. Az átfogó ebben az esetben CaO=0%-nak, a szemben levő harmadik csúcs, - a koordinátarendszer 0-pontja CaO=100%-nak felel meg. E koordinátarendszerben az egyes idomtégláknak megfelelő pontok kissé megnyúlt közepesen tömör halmazt képeznek (A) (1. ábra) A pontok regressziós kapcsolata: a közepes tömörségre utaló: n =0,69 értékű korrelációs koefficienssel jellemezhető. Az ábrán feltüntettük a Pi=5% szinten megválasztott konfidenciaintervallumot is. Jól látható, hogy az idomtégláknak megfelelő pontok többsége az adott határokon belül vagy annak közvetlen közelében helyezkedik el. Az idomtégla-anyagoknak messzemenő hasonlósága a nyomelemvizsgálatok alapján különösen szembetűnő. Két esetben a többitől eltérően foszfor is kimutatható volt. Ez azonban ásatási anyagoknál nem tekinthető jellegzetes eltérésnek, mivel a foszfort az agyag égetett állapotában a környező talajból utólag is felvehette és tartósan megköthette. 18 AGYAGELŐFORDULÁSOK A BUDAI VÁR KÖRNYÉKÉN Mivel a téglák gyártásához nagymennyiségű nyersanyagra volt szükség, ezért minden bizonnyal a műhelyhez közeli agyagelőfordulásokat hasznosították. Amennyiben azok Budán készültek, úgy a feldolgozott agyag lelőhelye csak a környező helyekben lehetett. A budai várat környező hegyekben levő agyagelőfordulások már a római korban ismertek voltak. 19 Erre utal a korábban ismertetett római mázas edények egyike is. 20 ~ 2! Az egykori agyagbányászatra ma is több külszíni fejtés nyoma emlékeztet. Budapest környékének 1870. évben kiadott térképén, a város mai belterületén, a budai vár közelében három, attól hat kilométer távolságon belül hét, távolabbiakkal együtt összesen tizenegy agyagbánya és téglagyár szerepel. 22 Az újabbkori bányák túlnyomó többsége a korábbiakkal azonosan - a budai hegyek keleti lejtőjén, dél-észak irányban, a Dunával közel párhuzamosan, mintegy 15 km hosszan települt. A Duna jobb partján elterülő hegyes vidék „kiscelli agyag" gyűjtőnéven ismert hatalmas agyagtelepülései az oligocén korból származó jellegzetes tengeri üledékek. Napjainkban a hasznosítható agyagokat átlag 4-10 méter vastag meddő fedi. A fedőréteg alatt 5-15 méter vastagságban laza szerkezetű, könnyen fel áztatható sárga színű agyag, alatta 20-50 méter mélység - helyenként palás - nehezen átnedvesedő, kékesszürke agyag fekszik. Az agyagtelepeken gyakoriak a vetődések, gyűrődések. Az agyagrétegekbe rendszertelenül 0,01-0,30 méter vastagságú homok, homokkő és mészkő lerakódások ékelődnek. Mind az agyagrétegek megváltozott helyzete, mind az említett ásványos szennyezések miatt, a kitermelt agyagok kémiai és ásványos összetétele - ezzel az agyag minősége - meghatározott határokon belül változó. Átlag 40-50% különböző agyagásványt, - ezen belül túlnyomóan kaolinitet-, 15-20% kvarcot, 10-15% földpátot, 12-15% főleg finomszemcsés kalcitot és kevés dolomitot, valamint 5-10% mennyiségben egyéb ásványokat tartalmaznak. 23 A 23-25% vízzel képlékenyen megmunkálható agyagok száradási érzékenysége kicsiny, száradási zsugorodásuk mindössze 5%. Optimális égetési hőmérsékletük
