Horler Miklós: Budapest 1. budai királyi palota 1. Középkori idomtégla töredékek (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 4. Budapest, 1995) (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 4. Budapest, 1998)

Középkori idomtéglák Budán (Duma György)

rendkívül változó, minden esetben mázatlanok, színűk hasonló, többségben rózsaszínűek, némely esetben gyengén vörös, ritkábban sárgás árnyalatúak. Angob díszítést, - színes agyagfestést - nem alkalmaztak. A némely esetben látható festés csak beépítésük után kerülhetett felületükre. Földben fekvésük alatt a korróziós hatások és rehidratációs folyamatok anyagukban jelentős károsodást nem okoztak, szilárdságuk legtöbb esetben ma is kielégítő.

14 Törésük sarkos, egyenetlen, az érdes törésfelületeken kvarc és különböző kőzettörmelék durva szemcséi láthatók. Az alapanyagban gyakoriak a változó nagyságú kerek és sarkos üregek. Egyes téglák anyagában réteges vagy foltos elszíneződés és gyűrődések figyelhetők meg. Az említett külső jegyek alapján bizonyos, hogy az idomtéglák nem készültek iszapolt anyagból. Az alapanyag heterogén szövetszerkezete arra mutat, hogy közvetlenül a nyers bányaterméket dolgozták fel, sok esetben mellőzték annak homogenizálását is. Az épületkerámiák felülete helyenként megőrizte az anyag képlékeny megmunkálásának - a nyersgyártásnak - sajátos nyomait. Ezek alapján megállapítható, hogy a formázásnál többféle technológiát alkalmaztak. Némely esetben felismerhető, hogy az egyszerűbb, a párhuzamos oldalú idomok készítésénél a „téglavetésnél" jól ismert formaszekrényt alkalmazták. A plasztikus díszítésű idomtéglák többségét azonban csak negatívok - esetleg negatívot tartalmazó betétes formaszekrények - segítségével alakíthatták ki. Mivel abban az időben az anyagművesség területén még gipszből készült présformákat nem alkalmaztak,

15 a negatívok anyaga valószínűleg ebben az esetben is égetett agyag - cserép - volt.

16-17 Mint ismert, az anyagnak a formától való elválását a forma homokozásával vagy vizezésével biztosítják. Mivel a felületükre tapadt homokszemcsék csak az egyik - a száradásnál feltehetően alul fekvő - oldalakon találhatók, ezért bizonyos hogy mindkét esetben „nedves formázással" dolgoztak. A plasztikus díszítésű tégláknál számos esetben megfigyelhető az agyag bőrkemény állapotában metszéssel végzett formaalakítás nyoma is. A különböző épületszerkezeti elemek részeinek, a pálcatagoknak, párkányoknak vagy a mérműves ablakok bordáinak készítéséhez sajátos technológiát alkalmaztak. Ezeket jól felismerhető módon, egyenes vagy ívelt pályán mozgatott sablonok segítségével húzással alakították ki a képlékeny agyagból. Az ily módon kialakított hosszabb idomokat később, szikkadt állapotban, méretre vágták. A vágásnál használt drót nyoma gyakran felismerhető. Az egyes húzással kialakított idomok hengeres felületein hosszanti irányban párhuzamosan futó 1-2 mm mély vájatok - karcok - láthatók. Hasonló karcolt jelzéseket más idomoknál is megfigyelhetünk. E jelölések feltehetően megkönnyíthették beépítésük alkalmával az egyes darabok pontos beillesztését. Az idomtéglák gyártásához mind a téglavetés és a téglaégetés alapos ismerete, mind a kályhacsempék előállításánál alkalmazott formák készítéséhez való jártasság szükséges. Az említett gyártástechnológiai hasonlóságok ellenére a magyar középkori agyagművesség területén belül az idomtéglák előállítása jellegzetesen elkülönül. 2. MEGHATÁROZÁSOK A KÉMIAI ÖSSZETEVŐK ALAPJÁN A budai vár területén talált idomtéglák közül természettudományos vizsgálatokat az 1950-59 években félszínre került anyagon végeztünk. Mennyiségi kémiai elemzés 8 tégla anyagából készült, ezeket a továbbiakban I-VIII. számmal jelöljük. További 16