Horler Miklós: Budapest 1. budai királyi palota 1. Középkori idomtégla töredékek (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 4. Budapest, 1995) (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 4. Budapest, 1998)

A budai királyi palota középkori idomtégla töredékei - IX. A középkori város idomtéglái - X. Művészettörténeti párhuzamok - 2. Észak-itáliai kapcsolatok

Az ablakok körüli mintás keretezés, a növényi mintás díszítőelemek ebben a for­mában csak Észak-Itáliában fordulnak elő. A budai anyagban ezeknek az idomtéglafaj­táknak nem egy-egy példányát találhatjuk meg, hanem sokféle változatát. Maguk a min­ták is itáliai eredetűek, amelyek a magyarországiaktól, de általában az egész északi területen előfordulóktól eltérnek. Jellemző rájuk az archaizálás: palmettákat láthatunk, csavartszárú keretező elemeket, amelyekkel a hazai területen ekkor már legfeljebb egy letűnt stílus, a romanika emlékein találkozhatunk. (100.110-111., 100.297-306. kat. sz.) Észak-Itáliában viszont a romanikától a reneszánszig előfordulnak az évszázadok so­rán, mivel itt az antik eredetű mintakincs még a gótika korában is élt. (51. kép) 110 A díszítés másik jellegzetessége az egyszerűség. Az ábrázolt növények körvonalát formál­ták meg csupán és belsejükben széles lapos felületeket hagytak meg. Jellegzetes példája az ablakívmezőt tartó konzol (100.2. kat. sz.) leveles dísze. 111 Az egyszerű formálás jellemző a vakmérmuves darabokra, sőt a szerkezeti ele­mekre is. A vakmérmuves idomtéglák bár változatosak, mégis mindössze néhány alap­formát, néhány profilformát váltogattak rajtuk, így érték el változatosságukat. (48., 52. kép) Az átlósan elhelyezett négyzetekből álló vakmérmuves díszítés például az egyik legáltalánosabban elterjedt észak-itáliai keretelő motívum (100.150-161. kat. sz.). (51-52. kép) 112 Az ablakok bélietek, illetve a párkányokat több elemből állították össze. Az egyes elemeken sokszor csak egyféle, legfeljebb két-háromféle tagozatformát (pálca, horony, vagy lemez) alakítottak ki. A tagozott elemeken az északi területek gótikájának össze­tett profiltípusait nem találjuk meg. Igen jellegzetes például az ablakok legbelső, a tok­hornyot is tartalmazó eleme (100.2-14. kat. sz.). Ezt általában egyszerű, elszedett tago­zattal látták el. Nemcsak formájában, de méreteiben is azonos elemek fordulnak elő az észak-itáliai területen. (48. kép) 113 Szintén jellegzetesek Észak-Itáliában a különféle keretelő elemek. Elterjedt pél­dáuk a keskeny, csavartszárú hengertagozat (100.293-305. kat. sz.), amelyet Budáról is változatos formában ismerünk, és Észak-Itália szerte ismertek párkányok és ablakok elemeiként. (55. kép) 114 Az általunk készített rekonstrukciók is az észak-itáliai kapcsolatra utalnak. A nyí­láskeretdíszek, az ablakok ívmezői, a kúszóleveles ívek olyan stílusú ablakokra enged­nek következtetni, amelyekhez hasonlót az itáliai palotákon láthatunk. (47., 50. kép) 115 A vakmérmuves díszítőelemekből, ívsorokból és konzolokból összeállítható pár­kány alatti frízeket az észak-itáliai építészet szinte minden jelentősebb épületén elhe­lyezték. (56. kép) 116 Észak-Itália téglaépítészetére jellemzőek a falfelületeket tagoló keskeny falpillérek és az azokat lezáró, egyszerű, díszítetlen gúla alakú fiatornyok. A legtöbb példát temp­lomokon láthatjuk, de előfordulnak palotaépületeken is. 117 Észak-Itália téglaépítészete nagyobbrészt a Pó és mellékfolyói alkotta síkságon ta­lálható, a mai Piémont, Lombardia, Emilia és Veneto tartományok területén. Ezen a vi­déken kőfejtésre többnyire nincs mód, a téglavetéshez szükséges agyag viszont bőséggel rendelkezésre áll. Az Alpok vagy az Appeninek hegyei között bányászott kő szállítási nehézségei, valamint a politikai megosztottság is hozzájárulhatott ahhoz, hogy az olcsó helyi téglát az itteni építészek előnyben részesítsék és kialakítsák azokat a technikai is­mereteket, amelyekkel mindazt megtudták valósítani téglából, amit a környező kőben gazdag vidékeken kőfaragványokból készítettek. A középkor és újkor minden korszaka-

Next

/
Oldalképek
Tartalom