Horler Miklós: Budapest 1. budai királyi palota 1. Középkori idomtégla töredékek (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 4. Budapest, 1995) (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 4. Budapest, 1998)

A budai királyi palota középkori idomtégla töredékei - VII. A második csoport

VII. A MÁSODIK CSOPORT A királyi palota területén feltárt idomtéglák között elkülöníthetünk egy kisebb csoportot, amelynek töredékei javarészt a kápolna déli oldalán lévő támpillér környékén kerültek elő. (100.724-780. kat. sz.) Jellegzetesen aprólékosan tagozott, általában falazótégla nagyságú elemek. A tagozatok egészen mások, mint amit az első csoport tégláin láthattunk. Ezek sokkal sűrűbbek, a pálcák és hornyok mellett körtetagok és lemezek kombinációit tartalmazzák. Abban is különböznek az első csoporttól, hogy fehérre voltak festve, szemben azok egységes vörös festésével. A töredékek között nyíláskeretek, párkányok, és falpillérek elemeit ismerhetjük fel, amelyek egy épület homlokzatának részei lehettek. Az ásatások megfigyelései is érdekes adatokkal szolgálnak, amelyek alapján kapcsolatba hozhatnánk ezeket a téglákat a könyvtár épületével. A könyvtár helyét ugyanis elég pontosan ismerjük, hiszen az előzőekben már tárgyalt Naldo Naldi-féle leírás szerint a kápolna mellett helyezkedett el, a kápolnától délre eső épületszárnyban, az első emeleten.

75 Éppen ez az a terület, amely előtt a keleti belső udvart betöltő, 18. század elejéről származó épületomladékban az aprólékosan tagozott kisméretű téglák nagyrészét feltárták.

76 Ennek alapján arra gondolhatunk, hogy ennek a kisebb csoportnak a téglái valamelyik környékbeli épületről származnak. így szóba jöhet a könyvtár épülete is. VIII. A HARMADIK CSOPORT A Gerevich László vezette ásatások során a déli rondella kaputornyának belső farkasvermében egy ívesen hajló levél és gyümölcsfűzér tizenkilenc darab töredékét, valamint három darab címeres töredéket tártak fel.

77 (100.781-784. kat. sz.) A leletek egy címertöredék és kisebb füzértöredékek kivételével mind elkallódtak, jelentőségük miatt azonban feltétlenül foglalkoznunk kell velük, annál is inkább, mert fényképfelvételek állnak rendelkezésünkre a töredékek többségéről. A jellegzetesen reneszánsz füzéren zsúfolt kötegbe fogták a különféle gyümölcsöket és hegyes leveleket, a füzér két szélét pedig kicsi lapos levelekkel szegélyezték. A díszítés egy vékony, domború felületen volt kiképezve, a hátoldal is ívesen hajlott. A három darab címertöredék közül kettő csak leltárkönyvből ismert. Ezek egy címerkoronának, valamint egy pólyás pajzsnak a töredékei. A harmadik, ma is meglévő példány csücskös talpú, negyedelt pajzs bal alsó felének töredéke, jobb felső sarkában az ugyancsak negyedelt szívpajzs részletével. A pajzson a dalmát címer látható különleges elrendezésben, mivel felül csak egy és alul két leopárdfejet ábrázoltak. A szívpajzsban felül két mancs látható, alul pedig egy barázdálatlan kis halom részlete. (100.781. kat. sz., 377. kép) Az elkallódott további címeres tördékekről sajnos csak feltételezhetjük, hogy ugyanannak az uralkodói címernek a részei voltak, mint a dalmát leopárdokat ábrázoló címerrészlet. Az idomtéglák a déli rondella kaputornyának belső farkasvermében 1,5 méteres mélységtől 6 méterig, vagyis a betöltésben szétszórva feküdtek, mellettük hevertek a kapu bejárati bolthajtásának beomlott ívkövei, egy reneszánsz balluszterbáb és török-