Horler Miklós: Budapest 1. budai királyi palota 1. Középkori idomtégla töredékek (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 4. Budapest, 1995) (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 4. Budapest, 1998)

Előszó (Horler Miklós)

ELŐSZÓ Ez a kötet a magyarországi építészeti töredékek egy különleges csoportját gyűjti össze és teszi le a tudomány asztalára. Különlegességük egyrészt abban rejlik, hogy nem kőből faragott, hanem égetett agyagból készült építészeti elemek. Beillesztésük a LAPIDARIUM HUNGARICUM keretébe azért indokolt, mert az európai építészet történetén belül a magyarországi építészet bizonyos korszakaiban és régióiban is használtak az építészeti formákat hordozó szerkezeti elemek készítésére égetett agyagot, a kőből faragottakkal azonos funkciókra. Ezek magyarországi elterjedéséről a kötet bevezető tanulmánya külön fejezetben is áttekintést nyújt. Különleges jelentőségűek e töredékek másrészről azért, mert ez a leletegyüttes a budai királyi palota felépítésének korai időszakára, az Anjou-kor végére és a Zsigmond-kor elejére tehető, tehát a királyi rezidencia reprezentatív építészeti arculatának kezdeti időszakáról nyújt értékes ismereteket. A legfontosabb ezek közül az, hogy a töredékek hazánkban egyedülállóan nem az északi téglagótika hatására utalnak, hanem a 14-15. századi észak-itáliai téglaépítészet formakincsét hordozzák. Ezek megjelenése a budai királyi rezidencia korai anyagában fontos dokumentuma annak, hogy az itáliai művészet már a Mátyás-kori reneszánszot jóval megelőzően hatással volt az udvari építészetre Magyarországon. A szerző személyes érdeklődése az eddig feldolgozatlan anyag iránt - mint a sorozat második köteténél - itt is szerencsés véletlen egybeesése volt azzal az első kötet bevezetőjében megfogalmazott szándékunkkal, miszerint a töredékek feldolgozásának sorrendjét elvileg építészettörténeti szempontok alapján kellene meghatározni és elsősorban a nagyobb művészeti központok anyagával kezdeni. A visegrádi palota után ezzel a kötettel a budai királyi központ anyagának feldolgozása is megkezdődik, ami talán indítékul szolgálhat ahhoz, hogy a budavári királyi palota több mint hétezer darab, a kutatás számára nagyrészt hozzáférhetetlen és katasztrofális helyzetben tárolt töredékének sorsa ügyében valamilyen intézkedés történjék. Ennek a kötetnek az anyaga ékesszóló bizonyítéka annak a szerepnek, amelyet Magyarországnak az európai kultúra vérkeringésébe való integrálódása érdekében a budai magyar királyi udvar a 13. század óta évszázadokon át betöltött. Most, amikor az európai népek közösségébe való visszafogadásunk érdekében folynak erőfeszítések, elemi kötelességünk, hogy az ezer éves magyar királyság Európa kultúrájába integrálódott történelmi múltjának kőbefaragott bizonyítékait ne engedjük tovább rothadó barakkok-