Horler Miklós: Győr-Moson-Sopron megye I. Sopronhorpács, plébániatemplom (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 3. Budapest, 1995)
A sopronhorpácsi plébániatemplom - Jegyzetek
„clastrom formán" és fehér barátok költöztek bele, akik Szigetvár ostroma előtt mentek el, ezt követően prédikátorok költöztek az épületbe. (A fehér barátok kifejezés vonatkozhatna a premontreiekre.) A horpácsi épületen kívül a kövekből még ,,azon nemeskéri faluhelyen" is épült egy kápolna, ahol a kövek Horpácsra szállítása közben eltört a szekér. (Thury Etele: Kis Bertalan és Musay Gergely dunántúli ág. hitv. ev. püspökök egyházlátogatási jegyzőkönyve 1631-1654. Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár VI. 1907. 48.) A keresztényi (villa Christiana) templomos konvent 1187 után alakult meg. Gellért templomos lovag döntötte el az említett pert a csornai prépostság horpácsi jobbágyai és két horpácsi nemes között az 1230-as években. A rend feloszlatása után a birtokot valószínűleg a soproni johanniták szerezték meg, és ezt adták hűbérbe 1384-ben. 1500-ban mint puszta szerepel. (Csatkai-Dercsényi 1956. 45, 488; Reiszig Ede: A jeruzsálemi Szent János lovagrend Magyarországon. II. Bp. 1928. 94-95.) 19. századi adatok a romokat nem az akkori Keresztényhez, hanem Egyházasfalu és Nemeskér közé helyezik. {Payr 1932. 9-10.) A romok közelebb estek Sopronhorpácshoz, mint Nemeskér, ezért kétségesnek tartom a szövegben említett kápolnának a nemeskéri katolikus templommal történt azonosítását. {Payr 1932. 11, 29-30, 82. Payr Sándor szerint a nemeskéri mai r. k. plébániatemplomot, az akkori evangélikus templomot a 17. századi jegyzőkönyvek többször említik Szt. Mihálynak szentelt kápolnaként.) A keresztényi kolostort a 14. század elején hagyták el lakói. A történetben említett építkezés időpontját nem lehet meghatározni. Bekövetkezhetett akár már a 14. században is, legkésőbb pedig esetleg a 16. századi törökdúlásokkal összefüggésben. {Mohi Adolf: Lövő története. Győr 1930. 97.) 16. A település java részét birtokló Nádasdy Ferenc 1643-ban áttért a katolikus hitre, ennek ellenére Horpács még jelentős ideig evangélikus maradt. A győri püspök által 1659-ben elrendelt canonica visitatio jegyzőkönyvében Horpács még nem szerepel, az 1663-as egyházlátogatási jegyzőkönyvben azonban már katolikusként írják le. Payr Sándor: A dunántúli ev. egyházkerület története. Sopron 1924. 115-118, 681. 17. Az egyházlátogatási jegyzőkönyveket a győri püspöki levéltárban őrzik, mikrofilm másolataik az Országos Levéltárban tanulmányozhatók. Az idézett részleteket Borossay Katalin fordította. 18. Egyházlátogatási jegyzőkönyv 1714. március 23. A helyreállítási munkákban jelentős részt vállalt a települést birtokló Széchényi-család. A falut 1677-ben szerezte meg Széchényi György esztergomi érsek Draskovich Miklóstól zálogként, örökjogú vételárát Széchényi György gróf adta meg 1711-ben. Bártfai Szabó 1911-13. I. 446-451, 457. 19. A gróf Széchényi-család levéltára. Országos Levéltár P. 623. 156. cs. - CsatkaiDercsényi 1956. 589. 20. Manuale 1753. (,, 1741. ápr. 21-én érkeztem ide én, Clementics Mátyás Ignác plébános. Találtam egy romot az említett hiányos tetőből, ami a templomot fenyegette, teli volt omlásokkal. Belseje még kevésbé hasonlított Isten házára. Hogy belül jobban gondját tudjam viselni - magam pénz nélkül lévén - a kegyes hívektől kértem pénzt, ebből raktam a templomra erős tetőt. A plébániára történt belépésem óta építkezései felől határozottan jártam el, néhányan nagyobb összeget ígértek nekem. Nem tudtam mit tenni, a templom még mindig nem hasonlított Isten házára, isteni adományként eszembe jutott a templom szerény erdőcskéje. ... Ebből 456 Frt 84 dénárért eladtam a fát. Befedettem a templom egész boltozatát és a tornyot zsindellyel, hat év alatt kijavíttattam a homlokzatot, a padozatot, a kórust, a padokat és a temető falait.") 1744-es évszám szerepel a helyreállítás éveként az 1766-os vizitáció jegyzőkönyvében. Csóka 1929. 10. Eitelbergnél az szerepel, hogy a fő helyreállítási munkák 1716-17-ben és 1846-ban folytak. Az ismertetett adatokkal és a templomon látható formákkal ez csak úgy hozható összhangba, ha 1846-ot sajtóhibának tekintjük 1746 helyett. Eitelberger 1858. I. 90.
