Horler Miklós: Győr-Moson-Sopron megye I. Sopronhorpács, plébániatemplom (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 3. Budapest, 1995)

A sopronhorpácsi plébániatemplom - VI. Stíluskapcsolatok

díszített kehelyfejezetek, másrészt olyan tömbfejezetek, amelyeket homorulatok sorával alkotott levelek tagolnak. Itt ezek általában egymás felé fordulnak úgy, mint a horpácsi karzatalj délnyugati illetve északnyugati fejezetcsoportján lévők. Ezeken kívül a horpácsi ikeroszlopfőknek (335.196-198. kat.sz., 253-258. kép) megfelelő, apró bimbójú, homorulatos levelekkel díszített fejezetek is előfordulnak a zwettli kerengőben, azokénál természetesen sokkal jobban kiszélesedő kelyhekkel.

146 A sima sávból kinövő karéjos levelek Lilienfeldben is előfordulnak. Ugyanitt megtalálhatók annak a konzoltípusnak a képviselői is, amely Horpácson a szentély négyszög déli oldalán levő sekrestyében található.

147 (43. kép) Az utoljára említett töredékes faragvány már egy külön periódusként meghatározott bővítés egyetlen fennmaradt ornamentális eleme. A keskeny élszedésű bordatípus és a szemöldökgyámos ajtó mellett ebből a kis töredékből kell meghatározni a kápolna korát. Néhány magyarországi és alsó ausztriai párhuzam támpontként szolgál. Budán a domonkos kolostor feltárása során kerültek elő hasonló darabok, amelyek feltehetően a 13. század közepi építkezés során készültek.

148 Az 1260-1280 között épült kremsi Gozzo-várban szintén előfordul e konzolforma, továbbá szerepel a heiligenkreuzi ciszterci kolostor kerengőjében is. A típus fejlettebb formája látható az utóbbi helyen 1295-ben felszentelt csarnokszentélyben.

149 A szobrászi illetve kőszerkezeti részletek művészetföldrajzi kapcsolatai jól kirajzolódnak, az építészeti megformálás tekintetében azonban nincsenek fogódzópontjaink. Problémát jelent az épület eredeti tér- és tömegalakításának értelmezése. Nem ismerünk hasonlót a korabeli építészetből. A fennálló illetve rekonstruálható részek megformálása nem igazán harmonikus. Több nehezen megoldható építészeti problémát okozott a kéthajós elrendezés aszimmetriája, továbbá ma aránytalannak tűnik a templom tömegéhez képest hatalmas nyugati kapu. Mindazonáltal nem kizárt, hogy a 13. századi építők olyan tagolást adtak a főhajó illetve a nyugati homlokzat nyomtalanul elpusztult felső részének, ami által kiegyensúlyozott összképet tudtak elérni. A következő építési periódus a szentély gótikus helyreállítása volt. Az ülőfülke vakmérművének jóval igényesebb soproni és pozsonyi párhuzamai a 15. század elején készültek.

150 A zárókő igen lepusztult ornamentikája egy nagyon általános, évszázadokon keresztül használt típust mutat: három körbe rendezve virágszirmok helyezkedtek el rajta. A számtalan példa közül egyet említek: a Magyar Nemzeti Múzeum előcsarnoki kőfaragvány-kiállításán látható pomázi darabon szintén szív alakú virágszirmok alkotnak koszorút.

151