Horler Miklós: Győr-Moson-Sopron megye I. Sopronhorpács, plébániatemplom (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 3. Budapest, 1995)

A sopronhorpácsi plébániatemplom - VI. Stíluskapcsolatok

gált szempontokon túl megjegyzendő, hogy az oszlopok és bélletpillérek viszonya tekintetében a horpácsi nyugati kapu a jáki déli tagolásának felel meg, a sopronhorpácsi kőtár kapubéllet töredékei (335.25-26. kat. sz., 166, 167, 169, 170. kép) viszont ajaki nyugati kapu típusát képviselik. Elhatárolta ezeket a megoldásokat a lébényi kapuktól, ahol a szerkesztésben más elvek érvényesültek, de utalt arra, hogy Sopronhorpácson a külső bélletpillérpár élszedéséhez a lébényi déli kapuról vették a mintát.

121 Gerevich Tibor nyomán Dercsényi Dezső és Marosi Ernő az élszedést kitöltő szélfútta leveleket is a lébényiekkel azonosként tárgyalták.

122 Tóth Sándor mutatta ki, hogy ugyan a levelekkel kitöltött széles élszedés formája Lebenyből ered, maga a levéltípus Jakról származik, ahol sok helyen alkalmazták, többek között a déli kapu ívmezejében.

123 A gyémántsoros szár motívuma szintén gyakori Jakon, a karzat ülőfülke-csoportjának bal szélső fejezetén a kettő együtt szerepel.

124 A gyémántsoros palmettaszár Jakon kívül Pannonhalmán is többször előfordul.

125 A sopronhorpácsi kapuzat karéjos ,,cserfa'levelekkel borított bimbós oszlopfői Gerevich szerint esztergomi eredetűek, Úgy gondolta, hogy ugyanaz a mester, vagy tanítványa dolgozót később Horpácson, aki a palota és a kápolna bejáratát készítette.

126 A horpácsi fejezetekhez legközelebb a kápolnakapu jobb külső fejezete áll, de ez az összefüggés nem utalhat szoros műhely kapcsolatra, mert a fejezetek alapformáján kívül a levélkék megformálása is eltérő. A Gerevich Tibor által szintén esztergomi fejleményként említett lébényi fejezetek között van olyan, amely összevethető a horpácsi kapun szereplőkkel: a déli bejárat jobb oldali bélletrézsűjében a két sor bimbóban végződő levél előtt karéjos levélkék állnak. Marosi Ernő azt írta ezekről, hogy a horpácsi fejeztekkel csak díszítésmódjukban, de nem stílusukban rokonok. A horpácsi kapu oszlopfői Marosi szerint hasonló megoldású jáki fejezetekkel képviselnek azonos stílust, ami a Pannonhalmán és Lebenyben megjelenő stílussal szemben újabb külföldi hatások befogadásáról tanúskodik.

127 A karéjos levelekkel díszített bimbós oszlopfőknek több változata szerepel Sopronhorpácson. A nyugati kapun alkalmazott két típus mellett a karzatalj bejárat melletti, északi fejezetcsoportja és a diadalív délkeleti fejezete további eltérő megoldásokat mutatnak. Az utóbbi áll legközelebb ajaki példákhoz. Hasonló módon apró, karéjos levelek borítják a bimbóban végződő leveleket egyes zsámbéki fejezetfrízeken. Marosi Ernő úgy véli, hogy a magyar emlékanyagon belül Zsámbék stílusával leginkább összevethető megoldások Sopronhorpács ornamentikájában találhatók meg.

128 A kapu fejezetei mellett a diadalív indákkal díszített fejezetei és a főkapu melletti déli apostolszobor konzolja tartoznak ide. A legszorosabb a kapcsolat a konzol és egyes zsámbéki frízek díszítése között: mindkét helyen sugárszerűen szétágazó levelek töltik ki az indagyűrűt.

129 A sopronhorpácsi diadalív északi fejezetei ezzel annyiban rokonok, hogy ott is gyűrűket alkotnak az indák. (99-101. kép) E két fejezet azonban a magyarországi indadíszes oszlopfők közül a jáki darabokhoz áll a legközelebb, amint erre már Csemegi József is utalt.

130 A sopronhorpácsi északnyugati diadalívfejezet ajaki északi középső pillér délnyugati fejezetének illetve a diadalív déli fejezetének egyszerűbb és durvább változata.

131 A horpácsi megoldással ellentétben Jakon nem állat-, hanem emberfejekből nőnek ki az indák, de az elrendezés, az indák vezetése tekintetében nyilvánvaló ajaki darabok mintakép szerepe. A sopronhorpácsi diadalív északi fejezetpárjához hasonlóan a jáki északi pillérsor karzathoz kapcsolódó falpillérének keleti, és a nyugatról számított első pillér délkeleti fejezetén