Horler Miklós: Győr-Moson-Sopron megye I. Sopronhorpács, plébániatemplom (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 3. Budapest, 1995)

A sopronhorpácsi plébániatemplom - V. Építéstörténet

zat támaszaival, és a kőkötés is azt mutatja, hogy a két rész együtt épült. A hajókat elválasztó árkádsor keleti két nyílása későbbi, mint a karzataljhoz kapcsolódó nyugati. Építésük feltehetően egybeesett a templom keleti részein a későbbiekben végzett bővítéssel.

110 Már a 13. század második felében bekövetkezett átépítés eredménye a szentélynégyszög melletti, háromboltszakaszos kápolna. Építésekor lebontották a mellékszentélyt, és téglafalat húztak helyette. A kápolnát az apszis diadalíve mellett kialakított ajtón át lehetett megközelíteni. A következő periódusra vonatkozóan már Eitelberger megállapította, hogy a támpilléres szentély egy gótikus átépítés eredménye. Szabó László ehhez hozzátette, hogy valószínűleg ezzel együtt készült az apszis csúcsíves diadalíve is. A műemléki topográfia az alaprajzi forma vizsgálata alapján a szentélyt a 17. század harmadik negyedére keltezte, Dümmerling a zárókő és a konzolforma ismeretében a 13. század közepére.

111 Ez az átépítés feltehetően egy tűzvész utáni helyreállítás volt. A Dümmerling által leírtakat a másodlagosan felhasznált kőfaragványok illetve a padlástérben látható vakolatrétegek alapján lehet pontosítani. A kápolna szentélyével összefüggő, déli kezdeti szakasz illetve a lábazat kivételével újjáépített szentély falában eredeti funkciójukban használták fel a támpillérek helyéről kivett lábazati párkány darabokat, és két ablakot. Falazókőként építették be a féloszlopok darabjait, fejezeteiket, és a főpárkány egyes részeit. Ezek mellől homorulatos bordák kerültek elő. A hozzájuk tartozó boltvállak kövei a szentélynégyszög nyugati felső ablakában voltak másodlagos beépítésben. E boltozattöredékek a szentély négyszög kétszakaszos keresztboltozatának elemei, amely tehát elpusztult az apszissal együtt. A szentélynégyszöget a helyreállítás során valószínűleg sík mennyezettel fedték. Az apszis diadalívének támaszai a szentélynégyszög falaival együtt a korábbi periódusból valók, csak az ívet kellett újrarakni. Az eredeti homokkő kövek közé ekkor kerülhettek az apszislábazathoz hasonlóan durva mészkő darabok. A szentélybe elszedett bordákkal készítettek boltozatot. A szentély déli oldalán vakmérművel díszített, kettős ülőfülkét helyeztek el. Az új szentéllyel együtt épült fel az északi oldalon a sekrestye. Az ennek alapozásában felhasznált kőfaragványok arról tanúskodnak, hogy a templom és a kolostor más részei is jelentősen megsérültek.

112 A szentélynégyszög ablakainak elfalazását csak egy újkori vakolatréteg borította. A középkori réteg a bélletben is megtalálható, tehát a boltvállak a falban maradtak a gótikus helyreállításkor. A 16-17. századi, tető nélküli állapot után, a 18. század eleji restauráláskor kibontották, illetve levésték a boltozat maradványait. A déli középső boltváll elemeit a szomszédos nyugati ablakba falazták be, az északiak közül a két alsó darabbal a boltváll helyét foltozták ki.

113 A világítás igénye miatt feltehető, hogy már ekkor elbontották a szentély négyszög melletti déli bővítményt, és elkészítették a szentélynégyszög két alsó, félköríves ablakát, és egy továbbit az egykori keleti árkád helyén. A kápolna és a mellékhajó (?) bordái, valamint az egykori déli homlokzat elemei a torony falában kerültek elő, tehát lehet, hogy a bontás és az ablakok nyitása csak a torony építésekor, azaz 1740-es években történt. A Dümmerling által leírtakat még azzal egészíteném ki, hogy a karzatnál az újkorban (feltehetően 1714-1718 között) is épült két pillér a középkoriak helyére. Ezek valószínűleg egy fából készült karzatot tartottak, bár az oldalfalakat ábrázoló fotókon gerendafészkeknek nincs nyoma, s Dümmerling sem tesz említést ilyenekről. A pillérek elbontása a megfigyelt rétegek tanúsága szerint a fiókos dongára támaszkodó karzat felépítésével egyidőben történt.

114