Horler Miklós: Győr-Moson-Sopron megye I. Sopronhorpács, plébániatemplom (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 3. Budapest, 1995)

A sopronhorpácsi plébániatemplom - V. Építéstörténet

szerint a következő periódusban a padkáig lebontották. A karzat két pilléralapozását is ebbe a periódusba sorolta a kutatás értékelésekor. Dümmerling szerint tehát ennek a templomnak is volt nyugati karzata.

93 3. Következő átépítésként szerepel az apszis elbontása és a szentélynégyszög felépítése a patkó alakú apszissal. A patkóíves apszis déli bekötésénél ugyan megfigyelt Dümmerling Ödön egy elválást a lábazat fölött, de a falak tagolása megegyező, így nem kétséges, hogy egy építkezés keretében születtek.

94 4. A Dümmerling-féle periodizáció negyedik szakaszában lebontották a hajót, és a kapuzattal, déli toronnyal és mellékhajóval bővített formában építették fel újra.

95 A szentélynégyszög építése és a hajó megújítása nem történhetett egy építkezés során, mert az elsőnél kívül kvádert, belül téglafalat alkalmaztak, az utóbbinál kívül-belül kvádert, és a kváderfalak falazási és tagolási módja is eltérő. A faltagolás stílusa alapján határozta meg Dümmerling a keleti részt a korábbi, a nyugati részt pedig a későbbi építkezésként. A hajó bővítéséhez Dümmerling szerint az északi fal és a diadalívpillérek elbontása és újjáépítése is hozzátartozott, mert az északi fal nyugati alapozásváltásának vonalában nincs elválás a felmenő falakban, a diadalívpillérek pedig az északi fallal egységes tagolási rendszerbe vannak foglalva. A kapuzattal és a mellékhajóval kapcsolatban megállapították, hogy a nyugati homlokzat dél felé szélesebbnek épült. Erre utal az, hogy az északi sarok-lizéna párja az ásatáskor előkerült délnyugati sarokban mutatkozik, másrészt az, hogy a kapuzat déli falán csorbázat látható. A főhomlokzat ezen déli szakaszában Dümmerling szerint torony állt. A két hajót elválasztó pillérekről úgy gondolta, hogy közülük csak az összetettek épültek fel ebben a periódusban. A nyolcszögűeket stílusuk alapján későbbieknek határozta meg. Valószínűnek tartja, hogy eredetileg két árkádnyílás volt, a keleti a karzat alatti falpilérnek megfelelő támasszal volt lezárva, és utána mellékszentély következett. A karzatot is ehhez az építkezéshez sorolja Dümmerling. Úgy véli, hogy ennek megközelítésére az északi falban vezetett lépcső szolgált, míg a kapuépítmény falába foglalt csigalépcső a toronyhoz tartozott. A kapu restaurálásakor megállapították, hogy a szobrokat a fal építésekor helyezték el, azzal egyidősek.

96 5/A. Újabb átépítés során épült fel a mellékhajót követő tér a szentély mellett. A boltvállakat utólag vésték be a szentély négy szög déli külső falába, ezeknek megfelelően támpillérek nyomai kerültek elő, és a szentélybe nyíló ajtó szemöldökgyámos kerete is gótikus megoldás.

97 5/B. Valószínűleg az apszis boltozatának és falainak károsodása tette szükségessé a következő építkezést, amelynek során sokszögzáródású szentélyt építettek bordás boltozattal. A lábazatot meghagyták, a felette levő falakat bontották le a déli szakasz alsó részének kivételével, ahol csak a féloszlopot vésték le. A korábbi apszis két ablakát újra felhasználták, a délkeletit eredeti formájában, a keletit kibővítve, mérművel ellátva. Dümmerling szerint ekkor csúcsívessé alakították az apszis korábban félköríves diadalívét.

98 Ezen átépítéssel egykorúnak tartja az árkádsor nyolcszögű pillérek alkalmazásával történt bővítését, illetve a hajók padlószintjének megemelését.

99 5/C. Az északi oldalon egy sekrestye épült, aminek keleti fala áll, északi és nyugati falának alapozását feltárták. Utólagos készülését az mutatja, hogy a szentélynégyszög északi falán a lábazat a sekrestyefal egykori csatlakozása után is megvan.

100 E három átépítés Dümmerling szerint nem volt egymással kapcsolatban, de sorrendjük nem derült ki, ezért szerepelnek együtt. Valamikor ezt követően készült a