Horler Miklós: Győr-Moson-Sopron megye I. Sopronhorpács, plébániatemplom (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 3. Budapest, 1995)

A sopronhorpácsi plébániatemplom - III. Az 1957-60. évi kutatás és helyreállítás előtt

falcsatlakozás nyoma. Dümmerling Ödön jelentésében azt is leírja, hogy a korábbi sekrestye nyugati falának csatlakozásánál a szentély négyszög lábazata folytatódott. (Jelenleg bent a sekrestyében már nem látható a lábazati párkány.) A feltárt alapfalban több másodlagos elhelyezésű kőfaragványt találtak, köztük egy csorgókút fejekkel díszített tálját. (335.95. kat.sz.) A középkori sekrestye alapfalának sarkától téglafal húzódott az újkori külső ajtóig. (10. kép) A fal által lehatárolt gödör ossariumként szolgált. 1960ban a barokk sekrestyét lebontották, és a réginek megfelelő méretűt építettek fel. Mellette feltárták a szentélynégyszög faragott kőből készült homlokzatát a szentélyfejen alkalmazott lábazattal, a hajó melletti sarokban lizénával. A 7 cm kiugrású, fent kváderből készült alapozást egy sor tégla zárja le. A nyugati sarokban a déli oldalhoz hasonlóan látható két íves kősor, amely a diadalívhez kapcsolódó, korábbi apszis maradványa. Az északi apszismaradvány kötésben van a hajó kiugrását alkotó fal alsó kősoraival. (61. kép) A diadalív pilléréhez a szentély oldaláról kapcsolódó egykori szószék ajtónyílása a helyreállítás utáni talajszinttől kb. 2 m-re helyezkedett el a falsarokban.

61 A hajó északi homlokzatát széles saroklizénák szegélyezik. (63-65, 134. kép) Az attikai profilú lábazati párkány alacsonyabban húzódik, mint a szentélyé, a diadalívnél a keleti falra is ráfordul, egészen a szentély négy szög faláig, amelyet közvetlenül az apszismaradvány fölött ér el. A nyugati homlokzat kapuzatot közrefogó pillérein is ez szerepel, kissé magasabban. Az északi homlokzatot négy utóbb lefaragott féloszlop tagolta, lábazatuk oszlopszék-szerű alátámasztással golyvázódott a fallábazatra. A három keleti féloszloplábazatot eredeti helyén tárták fel, a nyugati első befelé fordítva volt felhasználva a szomszédos lizéna lábazatának téglával vegyes javításában. A féloszlopok alsó szakaszát eredeti darabokból állították helyre, efölött a lefaragás nyoma látszik. A homlokzat keleti szélén egy újkori ablak nyílik a hajóba. Az északi fal nyugati szakaszának alapozásában ugyanúgy elválás mutatkozott, mint a megfelelő helyen a déli oldalon, tehát a kapuzat alapfala itt is későbbi.

62 A déli árkádok kiszabadítása után világossá vált, hogy az árkádos architektúra kapcsolatban van a nyugati kapu két oldalán, a barokk karzat boltíve alatt láthatóan megmaradt két román kori pillér nyalábbal. Egy középkori, reprezentatív nyugati karzat elemei bontakoztak ki, ami a további várható elemek feltárásához vezetett. A 18. századi karzatot, amelyet négy falpilléren nyugvó, egyetlen kosáríves dongaboltozat tartott a hajó teljes szélességében, lebontásra ítélték, a középkori karzat rendszerének megismerése érdekében. A barokk karzat lebontása nyomán napvilágra kerültek a középkori karzat támaszrendszerének további elemei. A déli árkádsor nyugati falpillérének belső tér felőli oldalához a karzat alatti tér sarkában álló oszlopnyaláb csatlakozott, amelyre a boltozat délnyugati válla támaszkodott. Ennek megfelelően előkerült az északi oldalon az északnyugati sarok támasza is. Végül kiszabadultak a hajó felőli árkádok szélső oszlopnyalábjai, északon a falhoz, délen a szabadon álló árkádpillérhez csatlakozóan.

63 (66-71, 112-113, 140-143. kép) Mindezekből nyilvánvalóvá vált, hogy itt egy három-mezős, keresztboltozatos tér volt, amely keleti oldalán a hajó felé három árkádívvel kapcsolódott. Ez utóbbinak két közbülső pilléréből csak az alapozás került elő. (91-94. kép) Az északi alaptest nem a kapu északi oldalán álló falpillérnek megfelelően helyezkedik el, hanem a főhajó középtengelye felé tolódva. Eszerint a középkori karzat rekonstruálásakor szabálytalan, trapéz alakú boltszakaszokkal kell számolni. A pilléralapok keleti felén utólagos magasítás volt megfigyelhető. Ezt az alatta levő résztől egy égett sáv vá-