Horler Miklós: Győr-Moson-Sopron megye I. Sopronhorpács, plébániatemplom (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 3. Budapest, 1995)

A sopronhorpácsi plébániatemplom - II. A templom állapota az 1957-60. évi helyreállítás előtt

késő román kapuépítmény foglalta el. (1-3. kép) A gazdagon faragott bélletes kapu nyomott ívű volt, a külső rétegek valószínűleg a torony súlyától lapultak el. A járószint a bélletoszlopok lábazatai felett húzódott. A faragott kapuszárnyak a 19. században készültek.

31 Az ívmezőt színes üveggel kitöltött, sugaras kialakítású ál-felülvilágító takarta el. A kapu mellett, kétoldalt falfülkék voltak láthatók, az aljukon oroszlánszobrokkal. A jobboldali fülke szélén egy álló emberalak torzója, a baloldali közepén egy kisebb térdelő figura helyezkedett el. A kapu fölött egy fekvő ovális ablak nyílott. A főpárkány fölötti rész jelenleg is a helyreállítás előtti képét mutatja. íves oromfalak fogják közre a tornyot, amelyet övpárkány oszt két részre, órapárkány zár le, és nyolcoldalas, vakolt sisak fed. A toronyszoba körül toszkán pilaszterek és kosáríves ablakok vannak, az alatta levő szinten, amely csak elöl áll szabadon, egy körablak helyezkedik el. A déli homlokzat nyugati szakaszán a kapuépítmény oldala rizalitszerűen kiugrott, nem terjedt ki rá a hajón és a teljes szentélyen végigfutó, egységes főpárkány. A kapuépítmény déli falában csigalépcső vezetett a karzatra, fából készült fokokkal. A lépcső ajtaja a déli homlokzat nyugati szakaszában nyílott, fölötte osztópárkány és kis ablak látszott. A hajó déli homlokzatán három elfalazott árkád nyomai látszottak, amelyek egyértelműen elárulták, hogy a templomhoz itt egykor további épületrész (mellékhajó ?) csatlakozott. (4-5. kép) A nyugati árkád a falsíkban volt elfalazva, létére a nyugati oldalon az ív külső rétegének töredéke, alatta az egykori falpillérre utaló falsarok, és vele szemben egy fülkében bemutatott féloszlopfő utalt. Ez az oszlopfő egy egykor szabadon álló, kereszt alaprajzú, összetett pillérhez tartozott, melynek déli keresztszárából csak egy 40 cm magas csonk volt látható. A befalazott árkád felett a karzat ablaka nyílott. A következő két árkád mélyebb síkban volt elfalazva, így itt a támaszok és az ívbélletben levő tagozatok részben láthatóak voltak. A nyugati szabadon álló pilléren az említett nyugat felé nézővel átellenben levő féloszlopfejezet támasztotta alá a csúcsív bélletében levő hengertagot. Az arkádív másik oldalán nyolcszögű pillérre támaszkodott, míg a harmadik vaknyílás keleti oldalán egy hasonló falpillér látszott. A keleti fülkét egy lapos ív hidalta át, az eredeti arkádív helyén pedig egy félköríves záródású, újkori ablak nyílt. A szentélynégyszög déli homlokzatán a román kori faltagolásból látható volt a lábazati párkány és a két szélső lizéna. A keleti részen a lábazati párkányt elfalazott ajtó szakította meg. A falat a hajón levővel megegyező két ablak törte át.

32 Az ötoldalú, szabálytalan sokszög alaprajzú szentély falát négy támpillér tagolta. Déli bekötésénél lizéna szegélyezte. A déli, íves szakaszban a szentélynégyszög ablakainál nagyobb, félköríves záródású ablak, a keleti oldalon pedig egy körablak nyílott. A déli ablak alatti kváderfal - feltehetően Lux Kálmán kutatása óta - vakolatlan volt, így látható volt rajta egy féloszlop nyoma. (4. kép) A szentélynégyszög északi falához kapcsolódott a sekrestye, nyugati falában kőkeretes külső bejárattal, keleti falában a földszinten és az emeleten egy-egy ablakkal. (62. kép) A hajó északi homlokzatának keleti felén egy félköríves záródású ablak nyílt.

33 A hajó nyugati felében karzat helyezkedett el, amelyet egyetlen kosáríves, fiókos dongaboltozat tartott. A boltozat közepét keresztet magábafoglaló stukkó ellipszis díszítette. A tömör mellvéd középrésze enyhén előreívelt, rajta barokk stukkódísz és Mária monogram volt.

34 (8. kép) A karzatalj nyugati falában látható volt a középkori kar-