Búzás Gergely: Pest megye 1. Visegrád, királyi palota 1. A kápolna és az északkeleti palota (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 2. Budapest, 1990)
A visegrádi királyi palota kápolnája és északkeleti palotája - V. A palota harmadik építési korszaka
szemöldökköve is. (372. kép) E típusnál is, a díszudvari kapuhoz hasonlóan, a profil pálcatagja csavart dobból indul. (373. kép) A kerengő boltozatát gazdagon kiképzett konzolok tartották. (262-263, 299. a,b,c, 380-391. kép) A konzolokat profiljuk szerint két fő típusba sorolhatjuk. Az egyik típusnak azonban több, részletekben, sőt a profil arányaiban is eltérő variációja maradt fenn. Ez a gazdagabb változat a másik, homokkőből faragott típussal ellentétben mészkőből készült. A kerengőboltozat különböző alaprajzú csillagboltozati szakaszokból állt, a rekonstruáltak mellett gazdagabb formákkal is számolni kell: előkerült egy függő zárókövet tartó felső zárókő (395. kép) és egy alaprajzi vetületében hajlított bordákból összeállított, négyágú zárókő. (396. kép) A boltozat bordáit háromujjú profillal képezték ki. 183 (264.e, 300.b, 395-401. kép) Az udvart ülőpadka vette körül, ennek lekerekített profilja (298. kép) megegyezik a K-i szárny E-i termében nyitott ablak ülőpadkájának profiljával. (241. kép) Az udvar közepén épült a nyolcszögű, reneszánsz Herkules-kút. Alapozásából előkerült, a második periódusból származó faragványokon kívül, a kerengő bordáinak és az emeleti ballusztrád bábjának töredéke is 184 (53-55. kép), ami egyértelműen bizonyítja, hogy a kút és a ballusztrád a kerengőboltozattal együtt épült. A kút alapozásának készítésekor gondosan kiépítettek egy lefolyócsatornát Ny-felé (51. kép), amely a Ny-i kerengőajtó küszöbe alatt a 14. századi kútház egyik faragványával áthidalva haladt át. A kútalépítmény lépcsőinek megépítése során azonban ezt a csatornát elfalazták 185 , és D felé képeztek ki egy ólomcsővel cserépvezetékbe torkolló, elvezető csatornát. 186 (52. kép) E változtatás oka az volt, hogy időközben elhatározták a Ny-i szárny földszinti padlójának egy méteres lesüllyesztését. 187 E cselekedet egyetlen logikus magyarázata, hogy az eredetileg ide épült, fiókos dongaboltozat miatt meglévő, nyomott térarányt próbálták javítani. (127. kép) A díszudvar földszintjét lezáró párkányt nem tudjuk egyértelműen azonosítani, ugyanis két profiltípus is számításba jöhet. Mindkettő innen került elő, és mindkettőnek van belső sarokdarabja. Az egyik nyilván a földszintet, a másik pedig a második emeletet koronázta. Az egyik rézsűbe vágott homorlattal, a másik pálcával és homorlattal profilált, és egyaránt vízvezetős kiképzésűek. (273.b, 307. kép) A kerengő emeletén baluszteres, reneszánsz korlát húzódott (268-270, 303, 406. kép), mely fölött reneszánsz oszlopok (268, 302.a, 404-405. kép) hordták a loggia íveit. Az oszlopok, baluszterek és a korlátpárkányok mind a díszudvarból kerültek elő. 188 Mivel a loggia csak egyemeletes lehetett - a palota első emeletének 7,5 m-es szintmagasságát a 2 m-es oszlopok még az 1,10 m magas mellvédre állítva és egy maximum 2-2,5 m magas gádorfallal sem érhették el, ezáltal a második emelet padlószintjének magasságában nem lehetett újabb folyosószintet kialakítani 189 (127-128. kép) - a baluszteres korlát és az oszlopok okvetlenül egy rendszert képeztek. Kérdés, hogy az oszlopok min álltak. Felmerült az a lehetőség, hogy téglából falazott oszlopszékek voltak, amelyek így nem maradhattak fenn. 190 Balogh Jolán vetette fel, hogy az oszlopok alatt a szintén a díszudvarból előkerült vörös márvány törpepillérek is állhattak. 191 Dercsényi Dezső ezt elutasította, elsősorban azzal a jogos érvvel, hogy a törpepillérek alaprajzi méretei (21,4x18 cm) jóval kisebbek az oszlopok talplemezénél (29,5 cmx29,5 cm). 192 Bár formailag ez valóban szokatlan volna, de mégsem példa nélkül való: baluszterek közé helyezett, keskeny pilléreken állnak a varasdi vár reneszánsz loggiájának toszkán oszlopai is. Igaz, ez a párhuzam jóval későbbi, de a siklósi várkápolna karzatának balusztrádja, amely kannelúrázott törpepilléreivel a visegrádi balusztrád legközelebbi rokona, szintén a 16. századból származik. 193
