Búzás Gergely: Pest megye 1. Visegrád, királyi palota 1. A kápolna és az északkeleti palota (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 2. Budapest, 1990)
A visegrádi királyi palota kápolnája és északkeleti palotája - IV. A palota második építési korszaka - 6. A kőfaragványok művészeti kapcsolatai
ennek ellenére, semmiféle engedményt nem tett a terepnek. Diósgyőr várának jelentőségét modern értékelője elsősorban négysaroktornyos elrendezésében látja, és ennek megfelelően rajzolja meg kapcsolatrendszerét is. 132 A 15. század folyamán olyan építkezéseken, mint Zsigmond tatai, vagy méginkább Újlaki Miklós várpalotai várán minden bizonnyal valóban a diósgyőri négy saroktorony reprezentatív értékei hatnak. Diósgyőr közvetlen utódainál viszont éppen nem a tornyok, hanem az alaprajzi elrendezés szabályossága visszhangzik. Valószínűleg azért, mert ezek az utódok jóval kevésbé várszerűek. Ilyen például Zólyom 133 , amelynek Diósgyőrrel való rokonsága közhely a magyar művészettörténet-írásban. (97. kép) Zólyom alaprajzában csak két saroktorony jelentkezik, náluk sokkal lényegesebbek az alaprajz egyéb kapcsolatai, olyan részletek mint a belső udvaron körbefutó függőfolyosó, az udvar egyik falát felnyitó árkádsor, vagy a bejárati folyosót tagoló ülőfülkesorok. Ennek a fejlődési sornak szerves része, e típusnak úgyszólván a legkiérleltebb változata: a visegrádi palota EK-i lakóépülete. (84. kép) A szabályos négyzetes alaprajz mellett megtaláljuk itt is a belső udvar egyik oldalának árkádsorát (195-196. kép), a bejárati folyosó ülőfülkesorait. (154, 313. kép) 45x45 m-es alapterülete sem sokban marad el Diósgyőr 54x48 m-es, vagy Zólyom 63x42 m-es méreteitől, ám itt az épületszárnyak jelentősen kiszélesedtek a belső udvar rovására. Míg Diósgyőrött és Zólyomban a királyi udvartartás minden igényét egyetlen épületben kellett kielégíteni, Visegrádon a különböző funkciók a nagy területen elhelyezett, önálló épületekben oszlottak szét, így független épület lehetett a kápolna és a nagyterem. Hangsúlyoznunk kell, hogy Diósgyőr, Zólyom és Visegrád között nem tételezünk fel közvetlen kapcsolatokat. Nyilvánvalóan egy épülettípus elterjedéséről van szó, amely korántsem jelent műhelykapcsolatot, de a funkcionális rokonságnál mégis több: inkább építészet-ikonográfiái probléma. További vizsgálódásokat érdemelne az a kérdés, hogy ez a 14. század végi, királyi palotatípus vajon hatott-e a Zsigmond-kori arisztokrácia olyan kastély- és várépítkezéseire, mint a Kanizsaiak Nagykanizsája (104. kép) vagy Pipó Ozorája (105. kép). 6. A KŐFARAGVÁNYOK MŰVÉSZETI KAPCSOLATAI A másik kapcsolatrendszer, amelyben Visegrád helyét kereshetjük, a kőfaragványok stílusa alapján határozható meg. A második periódus hatalmas építkezései meglehetősen nagymennyiségű faragott követ igényeltek, bár meg kell jegyeznünk, hogy az építkezésen a kőművesmunka dominált. Tiszta faragottkő szerkezetekként csak a kutak épültek. Szintén az építési szervezet kőműves dominanciájára vall, hogy igen sok faragványt építettek be falazókőként, sokszor nyilván azért, mert egyes, nagy mennyiségben szükséges profilokat - mint amilyen a díszudvari árkád vagy az ülőfülkék pillérei, a kápolna ablakkerete és diadalívpillére - a vízszintes kőosztást nem ábrázoló tervek szerint előre kifaragták, így a beépítéskor több fölösleges darab maradt. Valószínűleg ezért nem törekedtek a megsérült faragványok javítására sem: a harmadik periódussal ellentétben ebből a korszakból egyetlen kőfoltozás nyomait viselő darab sem maradt fenn. A faragványokhoz elsősorban közelben bányászott, különböző minőségű andezit kőzeteket használtak, de néha feltűnt a mészkő, vagy véletlenszerűen, mint a díszudvari árkád egyik pillérdobja, vagy kifejezetten funkcionális okból, mint a díszkutak oszlopai, vagy ablakszemöldökök. A nagy-pince bejárata fölé épített erkélyt azonban a lábazattól
