Búzás Gergely: Pest megye 1. Visegrád, királyi palota 1. A kápolna és az északkeleti palota (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 2. Budapest, 1990)
A visegrádi királyi palota kápolnája és északkeleti palotája - IV. A palota második építési korszaka - 1. Építésmenet
niuk. (70. kép) Miután ezek a munkák elkészültek, lebonthatták az ideiglenes tetőzetet, és - egy kissé magasabb szinten - elhelyezték a pince végleges, sűrű gerendás födémjét. (72. kép) Az épület Ny-i lezárásáról és felső szintjeiről nem sokat tudunk, mivel ezeket a második periódus idején lebontották. A nagy-pince boltozásakor a D-i pincefal vakárkádjainak közét elfalazták, az É-i pincefal elé köpenyfalat húztak, amelybe befoglalták az árkádsor pillérét is (68. kép), az árkádsor többi részét azonban már a boltozat megépítése után elbontották, és a pince mélyítése során a pilléreknek az alapozása is elpusztulhatott. A válaszfalnak a boltozat alá került részeit kivésték, a boltozat és a földszint padlója között maradt csonkja viszont máig megvan. E válaszfal eredetileg nyilván a földszinten is folytatódott, hiszen csak így magyarázható a pince terét megosztó árkádsor léte. Szorosan vett témánk szempontjából az első periódus kevés jeletőséggel bír, mivel ehhez tartozó, értékelhető kőfaragvány-anyagot az ÉK-i palota és a kápolna területén nem tudunk megkülönböztetni. 88 A nagy-pince helyén álló épület - a válaszfalának habarcsából 1958-ban előkerült, 13. századi, esetleg 14. század eleji hamis szlavón báni dénár 89 , és a kerámialeletek alapján - a 14. század első felében épülhetett, és a század második feléig használatban volt. IV. A PALOTA MÁSODIK ÉPÍTÉSI KORSZAKA I. ÉPÍTÉSMENET A második periódus a palota építéstörténetének legfontosabb korszaka. Ekkor egységes tervek szerint, a korábbi épületektől szinte teljesen függetlenül egy szabályos elrendezésű, hozzávetőlegesen 120x120 m-es, falakkal övezett épületegyüttes jött létre. (2-6. kép) Dunamenti (Ny-i) homlokzatának középtengelyében kaputorony állt. Vele pontosan átellenben, az udvar túlsó felén épült teljesen újonnan a kápolna, amely két lakópalotát kapcsolt össze. Ezek az épületek már a hegyoldalba vágott teraszokon emelkedtek. (4-5. kép) A központi udvart É felől egy 38,5x11 m-es nagyterem zárta le. Az említett lakópaloták közül az ÉK-i egy 45x45 m-es négyzet alaprajzú, középudvaros tömb, amelynek egy kinyúló árnyékszéktornya és fürdőhelyisége volt. Egy különálló zárt udvaron keresztül - amelyet ma az itt álló Mátyás-kori kútról oroszlános-udvarnak nevezünk - összeköttetésben állt a kápolnával. (6. kép) E palota építkezését a K-i szárnyon kezdhették meg. Ez a szárny két hatalmas támfal közé épült: a K-i homlokzati fal ugyanis eredetileg támfal volt, K-i síkja a sziklás altalajnak támaszkodott, a kövek között kifolyt habarcs megőrizte a később elhordott talaj lenyomatát. 90 A termek ebben a szárnyban mégis K felől, magasan a padlószint felett elhelyezett kőkeretes, rézsűs bélletű ablakokból (318. kép) kapták a megvilágításukat, amit csak az indokolhat, hogy a szárny már eleve kéttraktusosnak épült: a Héjj Miklós által 1957-ben a késő középkori padlószint alatt feltárt, É-D irányú fal eredetileg egy Ny-i folyosót leválasztó osztófalnak épült, és sohasem volt homlokzati fal. 9 ' (9.kép) Tehát már ekkor meg kellett építeni a K-i szárny Ny-i homlokzatát is alkotó, az árnyékszékcsoporttól egészen a kápolnahajó É-i szakaszának vonaláig húzódó, díszudvari szakaszán ülőfülkesorral díszített, hatalmas támfalat. 92 {155, 315. kép) E támfal kiképzése a bizonyíték arra, hogy már az építkezés elején egységes terv állt rendelkezésre az egész ÉK-i palota
