Búzás Gergely: Pest megye 1. Visegrád, királyi palota 1. A kápolna és az északkeleti palota (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 2. Budapest, 1990)

A visegrádi királyi palota kápolnája és északkeleti palotája - II. Kutatástörténet - 1. 1934-1944

azonosítani, ugyanakkor a kőtári anyag jó részének eredete ismeretlen. Ezért a biztosan helyhez köthető faragványok mellett bevettem több, csak feltételesen ideköthető, vagy esetleg a többihez csak formailag rokonítható, de teljesen ismeretlen származási helyű követ is. Nem tárgyalom viszont a túlságosan töredékes profilú, vagy meghatározhatatlan funkciójú faragványokat, még akkor sem, ha lelőhelyük alapján ide is tartoznának. Az in situ kövek tárgyalása során mindössze a puszta ajtóküszöböktől tekintettem el. E kötetben csak a szorosan vett építészeti kőfaragványokról van szó. Ezen a helyen nem tárgyalom a kisépítészeti és szobrászati alkotásokat, vagyis a kutakat, a kápolna oltárait, pasztoforiumát, és figyelmen kívül hagytam a kifejezetten technikai jellegű szerkezeteket is: a kőből faragott vízvezeték-csatornákat, a fürdő víztárolóját, a hypokaustum-elemeket. Hálás köszönettel tartozom mindazoknak, akik munkám feltételeit megteremtették, s minden kérdésben segítségemre voltak: Héjj Miklósnak, a visegrádi Mátyás Király Múzeum volt igazgatójának, a palotaásatások egyik legjelesebb vezetőjének, Szőke Mátyásnak, a múzeum jelenlegi igazgatójának és az ásatások folytatójának, Kubinyi András tanszékvezető egyetemi tanárnak, szakdolgozatom bíráló tanárának, Feld Istvánnak, lektoromnak, Horler Miklósnak, a Lapidarium Hungaricum sorozat főszerkesztőjének, Szekér Györgynek, Lővei Pálnak, e kötet szerkesztőjének, valamint a kézirat gépeléséért és sok segítségéért édesanyámnak. II. KUTATÁSTÖRTÉNET I. 1934—1944. A visegrádi királyi palota maradványaira Schulek János 1934 szilveszterén bukkant rá. A december 31-én és 1935. január 2-án végzett kutatások során még csak épülettörmeléket és a kápolnaterasz téglapadozatát találta meg a teraszra vezető lépcső boltválla mögött.

1 (15—16. kép) 1935 márciusában folytathatta az ásatást a MOB támogatásával. Ekkor egy falra bukkant, amelyet novemberben egy újabb kutatóárokkal tovább vizsgált.

2 1936 tavaszán a feltárást folytatva az épületmaradványokat azonosítani tudta a palotakápolnával, amelynek ekkor a Ny-i mellékoltára került napvilágra.

3 Még 1935-ben az É-ról szomszédos telken is leásatott Schulek, majd 1936 tavaszán itt is nagyobb léptékű munkába fogott. (18. kép) Feltárta az ÉK-i palota DK-i saroktermét, annak a lépcsőházba nyíló ajtókeretével együtt. A terem padlója felett a beomlott boltozat téglái hevertek.

4 (19—20. kép) Június-júliusban É felé folytatták az épületszárny feltárását: előkerült a lépcsőház és utána még egy terem. Itt csak a falak mentén 2 m-es sávban takarították el egyelőre a törmeléket, de így is rábukkantak a terem alatti, beomlott boltozató, kis pincére. A kápolnából ebben az évben a szentélyt tárták fel. (17. kép) A kitermelt földdel a kápolnaterasz támfala alatti pincét töltötték be a tulajdonos kérésére.

5 1937-ben a MOB megvásárolta a kápolnaterasz K-i felét.

6 Ez évben és 1938-ban szünetelt a kutatás, csak 1939-ben kezdhették újra a munkát, de ekkor először az ásatási terület megközelítését, a föld elszállításának megszervezését kellett megoldani, és így csak kisebb kutatásokra nyílott mód.

7 Az érdemi folytatásra csak 1940-től volt újra