Horler Miklós: Általános helyzetkép (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 1. Budapest 1988)

Horler Miklós: MAGYARORSZÁG ÉPÍTÉSZETI ÖRÖKSÉGÉNEK HELYZETKÉPE

Visegrád, fellegvár 350 3 Vésztő, Mágor, Csoltmonostor 358 2 Zsámbék, premontrei prépostság 200 20 Az anyag csoportosítása korszakok szerint még nagyobb nehézségekkel járt, mint a proveniencia szerinti osztályozás. A raktári anyagok nagy részének meghatározatlansága, leltározatlansága, feldolgozatlansága és hozzáférhetetlensége a pontos kormeghatározásokat eleve nem tette lehetővé. A beérkezett adatok jobbára csak a nagy stíluskorszakok szétválasztásáig mehettek el, a kérdőíveken kért évszázadok szerinti meghatározást csupán sommásan, több évszázadot összefoglalva tartalmazták. Ennek megfelelően az adatok összesítését is csak a fenti korlátok mellett végezhetjük el, aminek csupán hozzávetőleges tájékoztató jelentősége van. Román, közelebbi kormeghatározás nélkül 13 392 db Gótikus, közelebbi kormeghatározás nélkül 5 896 Gótikus, 13.SZ. 113 Gótikus, 14.SZ. 998 Gótikus, 15.SZ. 2915 Gótikus, 16.SZ. 293 Gótikus, 13—16.SZ. vegyesen 24 526 Reneszánsz, 15—ló.sz. 7011 Török, 16-17.SZ. 441 Barokk, 17-18.SZ. 1 676 Klasszicista, 19.sz. 733 Ismeretlen korú 2 798 60 792 db Az eredményből annyi világosan kitűnik, hogy az anyagban a középkor dominál, ezen belül is a gótika, amely az országos anyagnak több mint a felét teszi ki. Mintegy 22 % a román és 12 % a reneszánsz töredékek mennyisége. A több mint 55 ezer középkori és reneszánsz töredék már csupán nagyságrendjével is jelzi azt a hatalmas fehér foltot, amelyet a pusztulás okozott építészetünk történetében, s amelyet csak e töredékek megismerésével és feldolgozásával lehet valamennyire kitölteni. Mindaddig, ameddig ez a hatalmas anyag a raktárak mélyén az ismeretlenségben rejtőzik, nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy reális képünk van középkori építészetünkről. Alátámasztja ezt nem csak az anyag mennyisége, hanem annak a fent felsorolt 33 műemléknek a jelentősége is, amelyekhez e töredékek nagyobb része tartozik. Bár az újkori darabok száma ma még elenyészően kevés, jelentőségüket tekintve ezek komoly értékeket reprezentálnak, amelyek élesen rávilágítanak arra a veszélyre, amely barokk és klasszicista építészetünk emlékeinek architektonikus és szobrászati részleteit fenyegeti. Az anyag kezelők szerint három nagy csoportra osztható: Közgyűjteményekben 46 350 db 76% 142 helyen Egyéb kezelésben 13 835 db 23% 239 helyen Kezelő nélkül 607 db 1 % 19 helyen