Horler Miklós: Általános helyzetkép (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 1. Budapest 1988)

Horler Miklós: MAGYARORSZÁG ÉPÍTÉSZETI ÖRÖKSÉGÉNEK HELYZETKÉPE

másrészt további, még ismeretlen tárolóhelyek és anyagok felkutatását vártuk. A munka résztvevői egyrészt az egyes múzeumi gyűjtőterületek legjobb ismerőiből, másrészt az OMF regionális áttekintéssel és anyagismerettel rendelkező szakembereiből, végül az építészettörténet egyes területeivel tágabb összefüggésben foglalkozó kutatókból álltak össze. A gyűjtendő adatok ill. a vizsgálat körét úgy határoltuk körül, hogy az minden olyan építészeti szereppel bíró kőtöredékre terjedjen ki, amely az államalapítástól a 19.SZ. végéig terjedő időből a mai Magyarország területén közgyűjteményben és bármely közintézmény ill. magánszemély birtokában, vagy esetleg gazdátlanul található. Római kori emlékekre az adatfelvételt nem terjesztettük ki, tekintettel arra, hogy az ókori régészet azokkal már hosszabb ideje saját körében foglalkozik. Az adatfelvétel értelemszerűen kitért minden olyan épületszobrászati emlékre, amely architektúrával szerves összefüggésben állt, beleértve a templomokba eredetileg szilárdan beépített síremlékeket, valamint a kertarchitektúrához tartozó kőfaragványokat. A 19. századi épületszobrászatnál a kört kiterjesztettük a gipszből készült épületplasztikai részletekre is, tekintettel arra, hogy azok sokszor kő tagozatokkal egy kompozícióban jelennek meg. A sírkövek esetében a vizsgálat természetszerűen csak az eredeti helyéről eltávolított, ingó töredékként vagy múzeumi tárgyként jelentkező darabokkal foglalkozott, a templomban szilárdan beépített sírkövekkel nem, még akkor sem, ha azok az épületen belül másodlagos elhelyezésben vannak. Kiterjesztettük a vizsgálatot azokra a kőtöredékekre is, amelyeket valamely korábbi épület szétbontása után építőanyagként használtak fel, s azok műemlékhelyreállítással kapcsolatos falkutatás során, vagy véletlenül napvilágra kerültek, de kibontásukra még nem került sor. Hasonlóképpen szerepelnek az anyagban azok a töredékek is, amelyeket az elmúlt évtizedben már módszeres kutatással tártak fel, majd műemlékhelyreállítással kapcsolatos anastylosis keretében eredeti helyzetükbe visszaépítettek. Ez utóbbiakat természetesen olyan mértékig dolgozhattuk fel, amennyire azokra nézve utólag megfelelő adatok voltak találhatók. Az egységes adatfelvételi rendszer ellenére a beérkezett adatanyag nem lehetett teljesen homogén, mert az adatszolgáltatók munkáját nagymértékben befolyásolta az anyag tárolási helyzete, hozzáférhetősége, rendezettsége, meghatározottsága ill. leltározottsága, vagy a gyűjteményekben rájuk vonatkozó írásos adatok mennyisége és pontossága. így pl. a provenienciánál sok esetben a több különböző helyről származó vegyes anyagok nem voltak szétválaszthatok, vagy a kor szerinti megoszlásnál hasonlóképpen. Tisztában vagyunk azzal is, hogy az anyag a széles körű feltáró munka ellenére sem teljes, és még további adatok, felszínre kerülése várható (nem számítva a jövőben meginduló újabb kutatásokat), amelyek értelemszerűen tovább fogják szaporítani a kőtöredékekre vonatkozó ismereteinket. Már a kézirat lezárását követően is több leletcsoportról kaptunk információkat, melyeket pótlásként a sorozat következő kötetében fogunk közreadni. A továbbiakban a kiértékelés során a következő meghatározatásokat fogjuk használni: Gyűjtemény az egy kezelő intézmény birtokában lévő anyag összessége, akkor is, ha az több helyen található.