Horler Miklós: Általános helyzetkép (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 1. Budapest 1988)
Horler Miklós: MAGYARORSZÁG ÉPÍTÉSZETI ÖRÖKSÉGÉNEK HELYZETKÉPE
budai királyi palota építkezése kapcsán egy sor különféle korú és eredetű budai követ gyűjtött össze és helyezett el a szentendre-izbégi Anna majorban nyaralója kertjébe. 31 Hasonló kezdeményezés volt a budavári Nagyboldogasszony templom helyreállítása alkalmával Stróbl Alajosé (1856-1926), aki a Schulek által kibontott építészeti részletek egy részét - így elsősorban a DK-i kapu egész keretezését — az Epreskertbe mentette át, ahol a kaput újból összeállította, a többi töredék egy részéből egy kutat komponált. A kút később visszakerült a Várba, Stróbl leányának Balta köz 4.sz. alatti házába. A Nagyboldogasszony templom köveiből mások is vittek budai villáik kertjébe, így Kisbaári Kiss Ferenc és Bárczy Károly, ezeket a második világháború után a Budapesti Történeti Múzeum szerezte meg. 32 Ide sorolható az ún. Visegrádi Madonna esete, amelyet az Esztergom megyei Karva községben, a Duna túlsó partján, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Egyesületének Archaeologiai Szakosztálya fedezett fel és hívta fel rá a figyelmet. 1863. évi közgyűlésükön jegyzőkönyvileg javasolták, hogy Nedeczky Imre, kinek karvai háza falában volt elhelyezve a reneszánsz kaputimpanon, szólíttassék fel annak a Nemzeti Múzeum számára való átengedésére. A felszólításnak úgy látszik nem volt foganatja, mert a timpanon az 1880-as évek közepéig a helyén maradt s ekkor jutott — végülis nem a Nemzeti Múzeum, hanem Simor János (1813-1891) esztergomi érsek tulajdonába. 33 Simor János volt egyébként, aki gazdag műgyűjteményéből megalapította és 1887-ben végrendeletében a főszékesegyházra hagyta a Keresztény Múzeumot. Mindezek eredményeképpen a millenium évére a magyar középkor és reneszánsz építészeti töredékeinek jelentősége annyira megnőtt, hogy az 1896. évi ezredéves kiállításon román és gótikus kőtöredékek egész sorát, a budai királyi palota reneszánsz töredékeit és a Visegrádi Madonnát mutatták be Gerecze Péter rendezésében. Egyebek közt Székesfehérvár, Esztergom, Pécs, Somogyvár, Harina, Szekszárd, Ják, Kalocsa és a budavári Nagyboldogasszony templom töredékei szerepeltek, több más épületről származó részletek gipszmásolataival, melyekhez az esztergomi Bakócz-kápolna architektúrájának teljes gipszmásolata is kapcsolódott. 34 A 19.SZ. utolsó évtizedeiben felgyorsuló urbanizáció egyre több városunkban indított meg a régi, legtöbbször még középkori eredetű épületek bontásával, újjáépítésével járó átalakulási folyamatot. Érdekes megjegyezni, hogy ezzel kapcsolatban Budapesten és Kolozsvárt indult meg olyan spontán kezdeményezés, amely az épületek kibontott részleteit: kapukat, ajtókat, ablakokat, kandallókat, szobrokat, domborműveket igyekezett megmenteni a pusztulástól és megőrizni. Budapesten a múlt század 90-es éveitől kezdődően követhetők nyomon ennek eredményei, amikor az 1887-ben megalapított Fővárosi Múzeum várostörténeti gyűjteményében az addig csak római emlékekre koncentrált gyűjtő munkáját kiterjesztette a 18— 19.sz.-i épületrészletekre is. Részben vétel, nagyrészben azonban az építtetők, ingatlantulajdonosok ajándékozása útján napjainkig több mint 150 db. barokk és klasszicista kőfaragvány illetve gipsz dombormű és épületdísz gyűlt össze a Budapesti Történeti Múzeum .Újkori Osztályán, amely a barokk és különösen a klasszicista épületplasztikai emlékek pótolhatatlan értékű gyűjteménye. Az ismeretlen mestertől származó, vagy még feldolgozatlan darabok mellett olyan művészek alkotásai szerepelnek az anyagban, mint Casagrande, Dunaiszky, Huber, Bauer, akik klsszicista épületplasztikánk javát készítették.
